A felvidéki magyar önsorsrontásnak sem az okát, sem a gyógyírját nem találjuk, és a Magyar Szövetség számára is mindenki másban látja az elmozdulás lehetőségét.
A szélsőjobboldal ma alattomosabb álcát öltve növekszik, és egyre több szimpatizánst gyűjt maga köré.
Köddé vált tisztelet.
Szlovákia ma egy olyan kommunikációs térben rekedt, ahol a polgároknak két rossz opció közül kellene választaniuk.
A héten Donald Trump amerikai elnök meghívására Washingtonba látogat Hszi Csin-ping kínai államfő.
Hogy ismétlődhet meg kétszer ugyanaz a forgatókönyv?
Ami a telefonodban van, az nyomon követhető, előkapar(tat)ható, elolvasható.
A cancel culture (eltörlés kultúrája) égisze alatt kialakult a cancel demosz (népeltörlés) gyakorlata. Tiltsuk be, töröljük el a nép akaratát, hiszen a nép tudatlan és éretlen.
A BRICS politikai és gazdasági súlya egyértelműen növekedni látszik, ám ez a növekedés nem feltétlenül jelent egyet a szervezet egységesülésével.
Jó eséllyel a 2030-as választásokon rajtra álló politikai erők és az esetleges együttműködési kényszer tekintetében akkor látunk majd pontosabban, ha a Tisza az ígéreteihez híven beterjeszti a választási törvény módosítását.
Fel kell keresni a Felvidéken minden zegzugot, beszélni kell mindenhol az emberekkel, meg kell győzni őket, hogy ne legyenek közömbösek.
Az öregeket zsebelik ki leginkább, mert őket a legegyszerűbb. És persze hol lehetne ezt egyszerűbben, mint egy olyan a számukra már nélkülözhetetlen helyen, mint egy gyógyszertár?
Szeptember 15-e idén nemcsak egy egyházi ünnep, hanem a szlovákiai politikai vezetés alkalmatlanságának emléknapja is.
A nyarat idéző kánikulában a hólepte nagyszakáll és piros nagykabát enyhe túlzás.
Nem újabb csodadiétákra, internetes fogyókúrás gurukra és néhány hétig tartó életmódprogramokra van szükség.
Az egyes intézmények ügyintézésében nagy különbségek figyelhetők meg.
Nem gyakran fordul elő, hogy egy csekély gazdasági és demográfiai súllyal bíró kelet-németországi tartományban rendezett választásnak komoly országos – még kevésbé európai – visszhangja legyen
Végre nedves földbe vethetik el a gazdák az őszi gabonák magvait. Megszűnik a krónikus vízhiány, a vízkorlátozás.
Itt nincsenek ideológiai oldalak, csak egy közös érdek van: iskoláink megvédése. Jó lenne nem látni a tömeg végét.
Az utóbbi években különböző felmérések láttak napvilágot, amelyek szerint az európai népek nem jeleskednek hazaszeretetből. Pontosabban lehet, hogy szeretik a hazájukat, de meghalni nem óhajtanának érte.
Az államfő kijelentése sokaknál kiverte a biztosítékot...
Az AfD körülbelül annyira „szélsőjobbos”, hogy az országegyesítő Helmut Kohl idején legfeljebb csak centristának minősülhetett volna.
Érdemes egy pillanatra visszatekinteni arra, mivel is bírálta a jelenlegi kormánypárti formáció az előző, Matovič-, Heger- és Ódor-féle kabineteket.
Kijevnek, Londonnak és New Yorknak semmi sem drága.
Szeptember 1-től új korszak kezdődött a szlovákiai közutakon.
A BRICS-államok csúcstalálkozója nem egy új szuperhatalmi blokk kikiáltásáról fog szólni, hanem a többpólusú világrend pragmatikus menedzseléséről.
Az elmúlt hónapok szakmai és érdekvédelmi munkája megsüvegelendő, a következő feladat a szakma és a politikai képviselet részéről, hogy a kritikus tömeg felsorakozzon a magyar iskolahálózat fenntartása mögé.
Nehéz megsaccolni, hogy az iskolakezdéskor ki izgul jobban: a kezdő tanár vagy a kezdő diák.
A megbékélés arra is figyelmeztet, hogy feledni sem szabad.