A globális GDP több mint 10 százalékát tavaly a turizmus adta
200 ezren tiltakoznak az ellen, hogy Brüsszel az agrárforrásokból támogassa a bevándorlókat
Tovább növekszik a Xiaomi kínai mobilgyártó
Hogyan és miért szelektáljunk helyesen?
Elindult az Esterházy Akadémia következő évfolyamába való jelentkezés
Az államfő beiktatta az új minisztereket
Megtartotta alakuló ülését a COMENIUS Pedagógiai Intézet Igazgatótanácsa
Újabb videók a szörnyű békéscsabai tűzről
Isten szolgája, Esterházy János
A migránsválság felszínre hozta a különbözőségeket, Kelet és Nyugat ismét szembekerült, és kiderült, az ellenvélemény ellenséget szül.
Ha tetszik, ha nem, fejest kell ugraniuk a felnőtt életbe. Érettségükről kell most tanúbizonyságot tenniük.
Hajdanán, a rendszerváltást követő években a felvidéki magyarok legerősebb fegyvere a választások voltak.
Egy szép mondás szerint nem normális, ha egy fiatal ember nem akar forradalmi változásokat. Hát jó – de ennyire?
Ahhoz azonban, hogy mindez megváltozzék és valami normális süljön ki belőle, el kell menni szavazni.
Bűn, sőt – divatosan mondva – szarvas hiba minden extrémizmust rányomni a jobboldalra, megpróbálni a jobboldal elhajlásaként magyarázni.
Most is itt a veszély, hogy a döntések meghozatalának ilyen mértékű torzítása ismét megteremthetné azt az ideológiát, amely rövid idő után átcsaphatna egy újfajta diktatúrába.
Előbb csoportosan, felelőtlenül „félreszavaztak”, majd külső nyomásra helyrebillentik a szavazógombokat. Azt gondolják, velünk ugyanezt tehetik.
Pár napra nagyon trendik voltunk, aztán minden megy a régi szerint, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy az állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet.
Érthető, de minden logikát nélkülöző a párkányiak felháborodása a városban leleplezett Štúr-szobor miatt.
Ezek a mostani, áprilisi-májusi napok úgy maradjanak meg jó emlékezetünkben, mint az egységes kiállás azonnali reagálásra képes dicső képe!
Nem valószínű, hogy a kanadai csapatban vagy a kísérők között valaki is értett volna szlovákul, ha véletlenül mégis, bizonyára nagyon elcsodálkozott ezen a buzdításon.
Ipolyszalka és Letkés olyan, mint a két Komárom! Annyira összenőtt, hogy szinte szétválaszthatatlan.
Európa meg kínlódik, vergődik, s bár a Notre-Dame égő tornya tekintetét felfelé kényszerítette, ma sem lát tovább az orránál.
Azt hitte Manfred Weber, hogy ha kijelenti, nincs szüksége az elnökké választásához a magyarok szavazataira, a magyarok ennek ellenére gondolkodás nélkül, néppártosan és fegyelmezetten mégis rá fognak szavazni!
Üdvözítő, amikor sorra megjelennek a magyar feliratok a városban, sok esetben a Most-Hídnak köszönhetően a középületeken is, de nagyon nem jó, ha közben elhalkítani akarják a hangunkat és a himnuszunkat is...
Ma7.sk
