Egy eredményváró tanulságai
„Bármi lehetséges” – ez a jelmondat volt olvasható vasárnap este az Alternatíva Németországért (AfD) párt magdeburgi eredményváróján. A német jobboldali populisták a napokban valóban véghez vitték azt, ami néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt: a Szász-Anhalt tartományban rendezett választáson a jobboldali populista párt elképesztő, 44 százalékos eredményt ért el, és csak kevéssel maradt el attól, hogy abszolút többséget szerezzen a tartományi parlamentben.
Nem gyakran fordul elő, hogy egy csekély gazdasági és demográfiai súllyal bíró kelet-németországi tartományban rendezett választásnak komoly országos – még kevésbé európai – visszhangja legyen. A választók azonban Berlinnek és azon túlra is félreérthetetlen üzenetet küldtek. Immár tagadhatatlan, hogy a „kartell” – ahogyan az AfD megvetően nevezi Németország centrista, fősodorbeli pártjait – romokban hever.
Pedig az eredmény önmagában még csak nem is tükrözi az AfD győzelmének valódi léptékét. A jobboldali populisták mára a tartomány legnépszerűbb pártja valamennyi társadalmi csoportban, ráadásul a választók közel nyolctizede járult az urnákhoz, szemben az öt évvel ezelőtti hatvan százalékkal. Az elemzések rámutatnak, hogy a győzelem döntő tényezője az urnáktól rendszerint távol maradó, a politikából kiábrándult választók, illetve a névleg jobbközép, de politikai kontúrjait a Merkel-korszak óta teljesen elvesztő Kereszténydemokrata Uniótól (CDU) elpártolt szavazók voltak.
A kereszténydemokraták összeomlása különösen megalázó a BlackRocktól – a világ legnagyobb multinacionális vagyonkezelő vállalatától – érkezett Friedrich Merz kancellárnak, aki egykor úgy mutatkozott be, mint az ember, aki képes visszaszorítani az egyre erősödő AfD-t.
Az AfD előretörésének okai nyilvánvalónak tűnnek. 2015 óta, amikor Angela Merkel megnyitotta Németország határait több mint egymillió bevándorló előtt, az egymást követő, különböző politikai színezetű kormányok képtelennek bizonyultak ellenőrzés alá vonni a migrációt. 2022-ben a bevándorlás mértéke még a szíriai menekültválság korábban példátlannak számító csúcsát is meghaladta: összesen 2,7 millióan érkeztek az országba, a nettó migrációs egyenleg pedig 1,4 millió volt.
Az ellenőrizetlenül, átvilágítatlanul érkező tömegek integrációjának kudarca súlyos következményekkel járt: a bűnözés megugrott, a terrortámadások szinte megszokottá váltak még az olyan kisebb városokban is, mint Szász-Anhalt székhelye, Magdeburg, ahol 2024-ben egy szaúdi születésű terrorista egy karácsonyi vásárban hat embert megölt és több mint háromszáz járókelőt megsebesített.
A bevándorlás azonban korántsem az egyetlen ügy, amely a németeket elfordítja a fősodorbeli pártoktól, hiszen a német ipar 2019 óta szabadesésben van. Az ismert szociálpszichológus, Krekó Péter meggyőzően érvel amellett, hogy az AfD sikerének titka az egyéni és a nemzeti szabadság melletti retorikai kiállás. „Ebben a narratívában a fenyegetést nem elsősorban a túl erős állam hagyományos autoriter formája jelenti, hanem a liberális establishment: a cenzúrázó média, a politikailag elfogult oktatási rendszer, a brüsszeli szabályozás, a klímapolitikai tilalmak és általában az állampolgárok életébe beavatkozó politikai és kulturális elit. Ez sok új szavazó számára meggyőző üzenet”. Az úgynevezett Brandmauer, vagyis „tűzfal” értelmében a centrista pártok a kormányzás minden szintjén megtagadják az együttműködést az AfD-vel, gyakorlatilag a demokráciából kirekesztve annak szavazóit.
Számos német politikus egyértelművé tette, hogy inkább betiltaná a pártot, mintsem foglalkozna a választóinak aggodalmaival – legutóbb Boris Pistorius védelmi miniszter szólított fel erre a múlt vasárnapi választást megelőző héten. Amikor a Der Spiegel a címlapján feltette a kérdést, hogy Ulrich Siegmund lehet-e „Németország legveszélyesebb embere”, a párt szász-anhalti listavezetője válaszul dedikált példányokat kezdett osztogatni a kampányrendezvényein. Az, hogy az elit képtelen leplezni az AfD iránti megvetését, sokak számára csak újabb ok, hogy arra a pártra szavazzanak, amely egyre inkább az egyedüli valós alternatívának tűnik.
Ami vasárnap este Szász-Anhaltban történt, nem pusztán egy kisebb keletnémet tartományra korlátozódó rendszerhiba. Az, hogy egy számtalan súlyos tehertétellel rendelkező párt ilyen mértékben dominánssá válhat, alighanem újabb vádirat a politikai osztállyal szemben. A választók démonizálása az aggodalmaik komolyan vétele helyett többé nem lehet életképes stratégia, a magdeburgi eredményvárón kivetített közhelyes jelmondatot pedig ideje lenne végre komolyan venni mindazoknak, akik a választópolgárok képviseletére vállalkoznak.
Megjelent a Magyar7 2026/37. számában.
