Védjen meg téged a GDPR!
Időnként megszédülök. Hallgatom, milyen jó az életem és mennyivel jobb lesz, ha kényelmi szolgáltatások további áradatát zúdítják rám. Csak egy „okos” telefon kell hozzá, s többé ki sem kell lépnem a lakásomból, mindent intézhetek fotelban ülve, ágyban fekve akár. Csak egy telefon… Olyan okos, hogy szinte mindent tud rólam, a poloskák (lehallgatókészülékek) már alaptartozékok és jobbak, mint az egykoriak.
Aki keveset alszik – az én koromban már megesik ilyesmi – éjféltájt bekapcsolja a tévét, hátha elálmosodik. Korábban akkor tévézek, ha van mit nézni. Híradót – valami olyasmit, amit annak neveznek –, egy-egy vitaműsort (magyart, szlovákot, csehet is). Az M5-ért képes voltam külön is fizetni a szolgáltatónak, ott este nyolctól remek és tanulságos vitaműsorokat adtak, Ez itt a kérdés címen, de amióta Magyarország többsége is jó útra tért, furcsa dolgok történtek az ún. közmédiában.
Először elsötétültek a tévécsatornák és megsüketült a Kossuth Rádió. Gondolom, tudatni akarták a 3,3 millió támogató szavazóval meg a többi félrevezetettel, hogy új idők következnek. Kellemesen csalódtam, amikor szeptemberben visszatért az Ez itt a kérdés. De gyorsan lekapták a műsorról a csatornaigazgatóval együtt, mert a hatalom szekerét toló megmondóemberek – újságírónak nevezik magukat – beszóltak a kormánynak. A rendszerváltás óta nem láttam ilyesmit. S röhög a májam, amikor látom a programkínálatot: tényleg megváltozott a rendszer, visszatért a magyar televízió a szocializmusba…
Aztán meg: megszűnt a sportcsatorna és a határmenti műsorszolgáltatók közti megállapodás is a sugárzásengedélyhez kötött műsorok elérhetőségéről. Olyannyira, hogy a Magyarországon megrendezett nemzetközi sporteseményeket sem közvetítik itt nálunk, nem sugározzák a késő esti rövidített esemény-összefoglalókat, sőt a Híradót követő sportösszefoglalót is elsötétítik.
Álmatlanság ellen maradnak hát a kereskedelmi adók krimi-szappanoperái. (Újabban megtörtént bűnügyeket feldolgozó ún. dokumentumai.) Ezek bizonyos értelemben rém tanulságosak. Megtudja belőlük az ember, hogy a világhálón szinte minden és mindenki lenyomozható, csak jól kell keresni. Aztán azt is, hogy mire jó a zsebtelefon. Akinek van – akarja, nem akarja –, annak a nyomai simán elérhetők a szolgáltatója rendszerében. Tudom, hol jártál tegnap este. Vagy legalább azt, hogy hol járt a telefonod. Meg azt is, mikor kivel traccsoltál, váltottál rövid szöveges üzenetet vagy csevegtél… Amit írtál, még el is olvashatom. Csak néha egy-két hétbe is beletelik, míg megérkeznek az adatok a szolgáltatótól.
Aztán egy még fontosabb tanulsága is van az ilyen tévézgetésnek: ami a telefonodban van, az nyomon követhető, előkapar(tat)ható, elolvasható. Na már most: ha a személyi igazolványom, a bankkártyám, a bolti hűségkártyám, az egészségbiztosítási rendszerben tárolt sok-sok adatom is a telefonomban lapuló alkalmazásban van, akkor ezeket is boldog-boldogtalan lapozgathatja?! És mi van akkor az én védett személyes adataimmal, a magánélet(em) sérthetetlenségével? Nem inkább a mások kényelméről van szó, amikor engem áltatnak azzal, hogy minél „smartabb” lesz a világunk, annál könnyebb lesz az életem?!
A kanadai fuvarozók blokádja óta tudjuk, hogy a bankkártyák zárolhatók, ha nem tetszik a hatalomnak, hogy sokan élnek a gyülekezési és a békés tüntetéshez-tiltakozáshoz való alapvető emberi jogukkal. S olykor még ennyi sem kell hozzá. Elég, ha a bennszülötteknek digitális személyihez kötik a szabad mozgást a schengeni övezetben. Merthogy ebben kötelezően ott van az ujjlenyomat is, hiszen: mindenki gyanús, aki él.
Nem csodálkozom, hogy a maffiózók – az igaziak! – már régen áttértek a klasszikus levelezésre; futárokkal, küldöncökkel, hogy a levéltitok titok maradjon. S ha átkozódnak, ellenfeleiknek talán azt kívánják: védjen meg téged a GDPR!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/38. számában.
