Ahány ház, annyi szokás?
Némi mérlegelés után úgy döntöttem, nincs értelme fenntartanom az autómat, hiszen alig-alig használom. Pozsony belvárosába nem szívesen megyek vele, főleg a nehézkes parkolás miatt, a helyi közlekedés pedig már ingyenes a számomra, miért ne használjam ezt ki. A rendszeres biztosítási költségek, a szokásos évi ellenőrzés, a kétévenkénti kötelező műszaki kontroll, a benzin ára és mindezek tetejébe a házunk mentén bérelt parkolóhely díja negatív irányba húzta a mérleg mutatóját.
Két nekifutás után (mindkétszer visszaléptem az eladási ötlettől, hogy mégiscsak meghagyjam a megszeretett autót) harmadszorra véglegesen rászántam magam az eladásra. Akkor már főleg az motivált, hogy az unokaöcsémnek lerobbant a használtan vett, majdnem harmincéves kocsija, és a nővérem elmondta, hogy a fia teljesen odavan, mert új autót nem tud venni, de a használt járgányok is elég drágák az ő pénztárcájához mérten.
Azonnal felajánlottam az én autómat a maga nem egész 30 ezer megtett kilométerével. Mindemellett balesetmentes, megkímélt autóról van szó. Unokaöcsém – pontosan az a típus, mint én: őt is leginkább a jóakarat vezérli – azt javasolta, hagyjam meg az autót, mert sajnálni fogom, ha megválok tőle. Megnyugtattam, nem vagyok sóvárgó típus, ha egyszer valamit eldöntök, amiatt már utólag nem siránkozom. A másik ütközőpont a vételár volt. Én alacsony árat kértem, ő jóval magasabbat kínált. A gordiuszi csomót a bátyja vágta át: számítsuk ki a két összeg középértékét. Végül aztán mégiscsak megegyeztünk.
De nem is ide akartam kilyukadni, hanem egy érdekes tapasztalatomhoz az ügyintézés során. Mivel egész évre előre fizetjük a bérelt parkolóhely árát, az autó eladását, illetve a bérleti szerződésem felbontását még aznap bejelentettem emaillel a helyi hivatalnak, csatolva a parkolókártyám és az idei évre szóló jóváhagyási határozat beszkennelt másolatát – ahogy azt a hivatal honlapja előírja.
Levelemben feltüntettem a számlaszámomat is, ahogy a honlapon kérték, hogy majd arra küldhessék nekem vissza az év végéig befizetett bérdíj fennmaradó összegét. Másnap válaszoltak, éspedig azt, hogy kimondottan az eredeti parkolókártyát és határozatot kell benyújtanom. Emiatt bosszankodtam egy kicsit, hiszen már jóformán mindenütt online intézkedést várnak el, itt meg ragaszkodnak a papírhoz!
De azonnal vittem is a kért dokumentumokat az iktatóba. Jó egy hét múlva kaptam egy postai úton küldött levelet, amelynek a keltezése nyolc nappal azelőtti volt. Kicsit meglepődtem, hogy ilyen sokáig tart eljuttatni egy küldeményt a címzettnek. Az állt a levélben, hogy nyilatkozatot kell tennem róla, hogy a megadott időponttól kezdve nem fizetem a parkolóhelyre kiszabott illetéket. Itt már igyekeztem nem meglepődni, inkább beletörődve kitöltöttem a levélben elküldött újabb nyomtatványt, és megint loholtam a hivatal iktatójába. Másnap újabb emailt kaptam.
Tudatták velem, hogy a nyilatkozat rendben van, feltüntették a fennmaradó bérleti díj kiszámított összegét, amelyet átutalnak majd a folyószámlámra, de ehhez kérik a számlaszámot. Szemem sem rebbent, két percbe telt, amíg ezt másodszor is elküldtem az újabb emailben. Aztán már nem maradt más hátra, mint várakozni, vajon mikor kapom meg a pénzemet. Végül megkaptam, 33 nappal az után, hogy bejelentettem az autó eladását.
Ezzel szemben az autóbiztosítás intézése, ahogy a fiatalok mondják, „piskóta” volt. Amikor az unokaöcsém átíratta magára az autót, felhívtam a biztosítótársaság ügyfélközpontját. A megadott adataim telefonos ellenőrzése után az illető központos rákérdezett hívásom céljára. Elmondtam neki, hogy eladtam az autómat, és két nappal ezelőtt megtörtént az új tulajdonosra való átíratás. Eközben a hölgy már le is kérte a rendőrség közlekedési osztálya jármű-nyilvántartási részlege friss listáját, és ott az autómat azonnal meg is találta. Azt mondta: Rendben van. Majd megkérdezte: A biztosítási összeg fennmaradó részét küldhetjük arra a számlaszámra, amelyről ön küldte nekünk évente a befizetendő biztosítási pénzösszeget? Igennel válaszoltam, és megkérdeztem, jól tudom-e, hogy el kell küldenem az új műszaki igazolvány másolatát. Megnyugtató választ kaptam, hogy erre nincs szükség, mert minden adatot látnak a rendőrségi adattárban. Még egy kérdés: mikorra várhatom a pénzt? Azt a feleletet kaptam, hogy két héten belül. Erre fel a biztosítási illeték kimerítetlen része már másnap befutott a számlámra.
Hát így dolgozik két különböző intézmény. Az egyik önkormányzati hivatal, a másik kommersz társaság.
