Végre esik!
Az ablak kitárva. Azon keresztül bámulok kifele. Esik. Szinte rácsodálkozom a tócsákra, vagy arra, ahogy koppan a párkányon a lehulló vízcsepp. Hónapok óta nem hallottam ezt az ismerős zajt, legfeljebb csak pár röpke perc erejéig. Most viszont órák óta esik. Ez már biztosan eljut a fák gyökeréig is…
Örülj, hogy esik, mert ha nem örülsz, akkor is esik. Ezt a frappáns mondást nem is oly régen találtam. S mostanra egy másik értelmet nyert. Mert valóban örülök annak, hogy megérkezett az égi áldás. S vele együtt az ősz is. Annyira elegünk volt már az idei nyárból, mint még soha. Szégyen, de szinte vártuk, legyen már vége, mert belepusztulunk.
Amióta az eszemet tudom, nem volt még ilyen elviselhetetlen a meleg évszak. Hogy szinte egy csepp eső se esett volna. Olyat se éltem meg, hogy hetekig a negyven fokot nyaldossa a hőmérő. A hőhullámokat idén nem nagy zuhék, hanem csak szélviharok szakították meg. Viccesen ezt hívják nálunk csallóközi esőnek…
Egy eső nem oldja meg az aszályt. Nem segít már a kukoricán és a többi terményen. A kiégett fűnek viszont elég lesz ahhoz, hogy végre kizöldüljön. A fák és cserjék talán újra normál üzemmódra válhatnak a stresszüzemmódból, és nem fognak annyira „sietni” leveleik lehullatásával. A patakok, kanálisok, folyók vízszintje emelkedhet. A föld alatti rezervoárokba is juthat némi utánpótlás. Az állatok szomjúsága megoldódik. És még a szúnyoglárvák is kikelhetnek a pocsolyákban…
S végre nedves földbe vethetik el a gazdák az őszi gabonák magvait. Megszűnik a krónikus vízhiány, a vízkorlátozás. Talán a kerti kutunkból is sikerül végre „kicsikarnunk” a vizet.
Annak is tudok örülni, hogy csendes eső esik. Mert az sokkal jobban hasznosul, mint a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék. Szépen átáztatja a földet és ott segít, ahol tud. Reméljük, lesz még részünk további hasonló „élményben” is ősszel, s nem egyszeri, rendkívüli alkalom, esemény, hogy esik. Merthogy lassan mediterrán vidékké kezd válni a Kárpát-medence. Ahol évek óta vidáman megterem a füge. Jól emlékszem arra, mikor egyetemista koromban Pozsonyban valakinél rákérdeztem, mik ezek a bokrok ezekkel a fura zöld terményekkel. Ez füge, kaptam a választ, megtoldva azzal, hogy a termése nem érik be, mert ahhoz nincs elég meleg. Csak díszbokor. Azóta nemcsak hogy beérik, hanem évente többször is szüretelnek belőle. Szilvalekvár helyett sok falusi portán fügelekvár rotyog a fazékban.
Mire soraim végére érek, már kezd elállni az eső. Úgy saccolom, 15-20 milliméter között eshetett. A meteorológusok honlapján vasárnapra virradóra már talaj menti fagyot mutatnak a közép- szlovákiai térségre. Szóval nemcsak némi eső jött, de sok helyre már a hideg is megérkezik. A nyárból egyenesen a télbe megyünk át, miközben úgy vágyódom a vénasszonyok nyarára. Ne légy telhetetlen, mondom magamnak. Végre esett! És ennél most nincs fontosabb…
