Evidenciaként kellene kezelni, hogy a fejlődő korban lévő gyerekeknél először a természetes intelligenciát kell fejleszteni.
Ha a fenntartók kénytelen-kelletlen szembenéznek a realitásokkal, és nehéz döntéseket hoznak meg, az oktatáspolitika is tudatosíthatná, hogy a nadrágszíjmeghúzás önmagában nem a jövőbe való befektetés.
Igaza lesz azoknak a történészeknek, akik szakmájukból kifolyólag állíthatják, hogy minden hatalmi koncentrációnak, nagyhatalomnak, globális érdekközösségnek egyszer vége van.
Nem kellene ezeréves államiságunk, európai létünk megkülönböztető szimbólumait, az alkotmányos önkormányzás sok évszázados bástyáit szétverni, ahogyan azt tette 1945 után a kommunista rezsim.
A politikát a benne lévőknek nem túlélnie kellene választásról választásra, hanem átélhetővé, vonzóvá tennie.
A referendum egy tisztán pártpolitikai gyakorlat volt, egy kétségbeesett PR-kampány, amelyet mindenki a saját módjára magyaráz.
Magyarországból hatalmas koncot kapott utódállamok jogsértései, a kisebbségben élő magyarokat ért atrocitások és jogtalanságok sosem érik el az Európai Unió ingerküszöbét.
Sorra alakulnak klímakatasztrófa-bizottságok, s csak úgy ontják a jó tanácsokat.
Nem hiszek a szálkamentes halban, a homokmentes homokozóban, a füstmentes kocsmákat is nehéz megszokni, mint ahogy a meghibásodott klímamentes vonatokat és egyéb tömegközlekedési járműveket is.
A Tisza-kormány radikális elitcserét hajt végre a magyar politikában, de vajon kész-e korlátozni a saját hatalmát, és a 2030-as voksolásnak már egy új választási törvénnyel nekifutni?
A szlovák államháztartási mutatók körüli politikai kommunikáció jelenleg egy gondosan felépített kirakatrendszerként funkcionál.
A felvidéki magyarságot a (cseh)szlovák nemzetállam a kitelepítésekkel kiköpni nem tudta, és minden erre irányuló szándéka ellenére lenyelnie sem sikerült.
Mit tehet az ember, ha a nyelv a tanult szakmája, ráadásul az anyanyelve kimondottan a szívügye, sőt a szlovák honfitársak anyanyelvének helytelen alkalmazása is irritálja.
A szlovákiai magyar közösség egyenrangú partner akar lenni a saját szülőföldjén, és ezt az alapvetést semmilyen fenyegető videóüzenet nem írhatja felül.
Gubík László az adott helyzethez 10 pontban szabott irányvonalat, ami kiindulásnak nem rossz, de ehhez párton belül is rendezni kell a sorokat.
A tervek szerint a háztartásokat arra ösztönöznék, hogy csak akkor használják az áramot – mosásra, főzésre, fűtésre –, amikor éppen elegendő természetes energiaforrás.
A felvidéki magyar politikai teret az elmúlt időszakban éles viták uralják, amelyek fókuszában Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és az általa képviselt irányvonal áll.
Aki ütni akar, botot is talál – tartja a mondás. A Fico-kormány rendőrsége büntetőüggyé változtatta Orosz Örs eredetileg szabálysértésként kezelt ügyét.
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel - ha a Magyar Szövetség és a felvidéki magyar választók kapcsolatáról gondolkodik az ember, szinte ösztönösen jut eszébe az István, a király című rockopera szállóigévé vált sora.
A fegyverbiznisz remek üzlet, hiszen az emberiség nem okul, bambán nézi, mit művelnek vele, és szükségszerűen a vesztébe rohan.