Az országossá terebélyesedő diákmozgalom több, mint a nem egyszer nyílt erőszakba torkolló francia utcai megmozdulások 1789-ig visszanyúló „hagyományának” legújabb fejezete.
A magas infláció és a lassuló európai konjunktúra idején hitelből fenntartani egy duzzadó államapparátust és osztogatni, miközben az érdemi spórolást a távoli jövőbe tolják, nem felelős kormányzás.
Az üzenetet, hogy a homokozó játékain osztozni kell, különben a bili karimáját túlszárnyaló vihar lesz, nem akarja elfogadni és nem fogadhatja el Donald Trump.
Trump elnök már nem álmodozik arról, hogy Nobel-békedíjat kapjon. Üres államkasszával nem lehet, nem szabad álmodozni. Előbb pénzt kell csinálni.
Kinek szól ez a pénzügyi terv?
A szebb napokat is látott szervezet tehát mára már egyszerre van pénzügyi és tekintélyi válságban egyaránt, ami egyre jobban indokolja a működési rendszerének felülvizsgálatát.
Fico lépéselőnybe került, sejthette a parlamenti forgatókönyvet, ezért előtte már meglebegtette az előrehozott választás lehetőségét.
A mesterséges intelligenciára továbbra sem egy betolakodóként vagy valami gonosz lényként kell tekintenünk.
A lapjárást figyelve jó eséllyel Robert Fico ismét zsebre vágja a mellékszereplőket a koalíciós roncsderbin.
A szélsőjobboldal ma alattomosabb álcát öltve növekszik, és egyre több szimpatizánst gyűjt maga köré.
Jó eséllyel a 2030-as választásokon rajtra álló politikai erők és az esetleges együttműködési kényszer tekintetében akkor látunk majd pontosabban, ha a Tisza az ígéreteihez híven beterjeszti a választási törvény módosítását.
Fel kell keresni a Felvidéken minden zegzugot, beszélni kell mindenhol az emberekkel, meg kell győzni őket, hogy ne legyenek közömbösek.
Szeptember 15-e idén nemcsak egy egyházi ünnep, hanem a szlovákiai politikai vezetés alkalmatlanságának emléknapja is.
Végre nedves földbe vethetik el a gazdák az őszi gabonák magvait. Megszűnik a krónikus vízhiány, a vízkorlátozás.
Itt nincsenek ideológiai oldalak, csak egy közös érdek van: iskoláink megvédése. Jó lenne nem látni a tömeg végét.
Az AfD körülbelül annyira „szélsőjobbos”, hogy az országegyesítő Helmut Kohl idején legfeljebb csak centristának minősülhetett volna.
A BRICS-államok csúcstalálkozója nem egy új szuperhatalmi blokk kikiáltásáról fog szólni, hanem a többpólusú világrend pragmatikus menedzseléséről.
Az elmúlt hónapok szakmai és érdekvédelmi munkája megsüvegelendő, a következő feladat a szakma és a politikai képviselet részéről, hogy a kritikus tömeg felsorakozzon a magyar iskolahálózat fenntartása mögé.
Azoknak a korombelieknek, akiknek a jelszava „most már minek”, illetve „lefogyni lehetetlen”, azt üzenem: sohasem késő, és lefogyni igenis lehet!
Vajon mit okoz a gazdaságnak a megemelt minimálbér?