Ma még erről beszélt a világsajtó, holnap még készül néhány riport, de holnapután tovább kell menni. Eközben a lényeg elveszik.
Az USA próbálja menteni a menthetőt: eltűnőben lévő egyedi világhatalmát át szeretné formálni.
Egyszer a szuverenitásunkat védjük az EU ellenében, máskor a háta mögé bújunk.
Mindennapi találkozások.
A kiskocsma mindig is a falu lelke volt.
Robert Fico most igazán veszekedő gyerekek között találhatja magát. Ezúttal azonban nem kampányfilmet forgat, ez a valóság, a realitás.
A többség, a szlovák politikum ugyanis legfeljebb választások előtt találja meg a cigányságot, aprópénzért szavazatot remélve.
Jobb lenne, ha Brüsszelben végre felismernék: az európai közösséget nem lehet ideológiával építeni.
De hát mikor vette figyelembe az ideológiai hevület a realitást?
Azt próbálom megfejteni, miféle élvezet lehet a vécében állva a kagyló fölött a hátsó fal nyílásához hajlongani dohányzás címén.
Az olyan rigmusoknak, mint a K…a magyarok!, vagy az Üsd a magyar fejét! nem csupán a stadionokból, de a nyilvánosságból is el kellene tűnniük.
A nagyszombati stadionban a DAC elleni focimeccsen magyarellenes molinót lengetett a szél.
Az X generáció derékhada, úgy a múlt század hatvanas éveinek végén, hetvenes éveinek elején születettek, bizony már egyre többet gondolnak a nyugdíjra.
Egyelőre még csak kóstolgatom, ízlelgetem a digitális állampolgár szókapcsolatot, amivel most akaratlanul is megkínáltak az anyaországban.
Az előrehozott választást úgy várták, mint a sivatagi vándor az első esőcseppet.
A múlt héten Münchenben tartott biztonsági konferencián Európa akkora pofont kapott, hogy a fülcsengése talán soha el sem múlik.
Elképzelem, kivonul az ukrán frontokra a Bizottság és az Európai Parlament meg az összes bürokratája.
Az ellenzék is megérzi a koalíciós válságot.
Örök dilemma a felvidéki magyar oktatási intézményrendszerben a központosítás.
Nincs mit foglalkozni senkinek ezzel a portállal, csak szánakozva megvetni ahogy a besúgókat szokás. Daszvidanyja, Панорама.шк!