Lassan a gazdálkodónak már annyi időt kell uniós formanyomtatványok felett tölteni, mint a traktorban, ez pedig semmiképp sem jó arány s irány.
Hozzászokunk ahhoz, hogy egyre kevesebb kézben összpontosul a világ, miközben a sokszínűségről beszélnek azok, akik helyettünk akarnak dönteni.
Úgy tartja a mondás, minden rosszban van valami jó. Ha a szlovák politika szembesít minket a valódi arcával, kijózanító erővel hathat a kormánypártok felé hajló magyar választók körében.
Sokáig érlelődött bennem az elhatározás, hogy átvigyem a kommunikációs eszközeimet más szolgáltatóhoz.
Mindent átütő hangzavarok megbontják gyakran a békességünket.
Az elszabadult indulatháborúból, jól felmérve a helyzetet, a Magyar Szövetség kimaradt.
Az emberek az eléjük tárt történelmi tények hatására képesek megváltoztatni a véleményüket.
A felmérések egyáltalán nem mellékesek, a választók ugyanis előszeretettel állnak az erősebbek oldalára, az esélytelenekre pedig nem szívesen voksolnak.
Négy év alatt 46 százalékkal csökkent az alkoholeladás! Elsőre örülni kellene a hírnek.
Bizonyára nem vagyok egyedül az 1989-es korosztályból, aki úgy érzi, november 17. munkaszüneti jellegének megfosztásával degradálódott a nap jelentősége.
Vettem egy tetszetős lazacszínű sálat. Se túl vastagot, se túl vékonyat, amolyan éppen megfelelőt.
Annyira jó gondolat, hogy akár Brüsszelből is jöhetett volna, ott szoktak ilyesmiket kitalálni, mint például az uborka görbületének vagy a wc-öblítés mértékének meghatározása.
Aki adatot gyűjt, az irányítja az emberi vágyakat, a politikai vitákat, a vásárlási döntéseket és végső soron az önképünket is.
A fordulat ott állt be a normalitás felé, ahonnan elindult. Várhatjuk-e, hogy az amerikai minta alapján Európában is teret kap a józan ész?
Rászolgáltam erre a státusra, ugyanis nem bírtam nézni, hogy az idén januárban átadott kukatárolónkat kezdetben óriási rendetlenség uralta.
Európának már ez is mindegy, itt már győzött az „elfogadás”.
Az államfő láthatóan nem akar szembemenni azzal, amit a végrehajtó hatalom az elmúlt két évben tett, még akkor sem, ha finoman próbál ellensúlyozni.
Milliók és milliók ellenzik az értelmetlen veszteségeket okozó tetteket. Velük szemben az elenyésző számban lévő „hatalmasok” mégis véghez tudják vinni elhatározásukat.
Mindenki hatalmat akar, és természetesen mindenki valakinek az érdekeit tűzi a zászlajára. A patrióták a nemzetükét, az újmarxista neobolsevikok ki tudja, kikét.
Természetesen lépni kell a szlovák pártok irányába, de nem feltett kezekkel!