Illúzióink nincsenek, megszoktuk, a döntéshozók egyszerűen nem értik a demokráciát, ha rólunk van szó.
Miközben a hétvégén tele volt a magyar és a nemzetközi sajtó a deviancia áradásával, szinte észrevétlenül elmúlt egy újabb felvidéki magyar iskola.
Szlovákiában 2025-ben az adószabadság napja június 26-ra esett, négy nappal később, mint tavaly.
Az első benyomásokból olykor hiányzik a mérlegelt megfontolás, ekként fogok most írni a Pride Budapest napján megrendezett ellentüntetésekről.
Évről évre ismétlődő drámai forgatókönyv, hogy újabb és újabb alapiskolák zárják be kapujukat. Szinte biztosra vehető, hogy végleg.
Ha ennyi embert sikerült „elbolondítani”, akkor érdemesebb jobban odafigyelni – mi is történik körülöttünk. Egyházon belül és kívül mit hanyagoltunk el?
Nem mindig sikerül.
A kását a Közel-Keleten sem eszik olyan forrón.
Egy reggel hirtelen azt vettem észre, hogy tiszta a járda. Nem egy saroknyi rész, nem egy frissen felmosott terület – hanem az egész.
A laikus hírolvasó sokszor elgondolkodhat azon, hogy miért nem tudja vagy akarja ezt a „kis” összegű hozzájárulást egy-egy ország teljesíteni.
Fico a kedvezőtlen politikai klímában is képes volt uralni a napirendet, és ami stratégiai távlatban számára még fontosabb, megosztani az ellenzéket.
Amit mi, emberek elrontunk, azt a bölcs természet igyekszik kijavítani.
A 20. század nemcsak az emberiség legszörnyűbb háborúinak, hanem a fenntarthatatlan és igazságtalan békék százada is volt.
Melyik Európát akarja ez a két jóember „újra beindítani”?
A Magyar Szövetséggel kapcsolatban semmivel sem képes alátámasztani állításait a Körkép, egy sajtópert viszont ezért kaphatna a nyakába.
Szereptévesztésben van az Európai Bizottság, az Európai Unió teljhatalmú kormányát játsza el.
Jan Šinagl, az Európai Igazságügyi Szervezet (EJO) alelnöke, prágai antikommunista aktivista és újságíró is részt vett június 6-án a 90 meggyilkolt leventének állított síremlék avatásán.
Ne hagyjuk, hogy éket verjenek nemzeteink közé, melyeket a történelmi viharok összeboronáltak, közös pályára állítottak!
Felemelő érzés volt Európa és az Egyesült Államok legbátrabb, legokosabb nemzeti konzervatívjai között lenni, tele volt a légtér energiával, küzdő eltökéltséggel.
Csalódott vagyok. Nagyon. Nem a film miatt – az nagyszerű volt. Hanem mert a mozi, mint közös tér, mint szentély, már nem ugyanaz.