Legyen úgy, mint rég?
A korban előbbre tartó ember hajlamos visszatekinteni a múltba, amikor minden jobb volt. Nemcsak azért, mert az idő mindent megszépít (minket is), fillérekbe került a kenyér, a tej és a sör is, hanem a hasznosság és a vásárolt termék minősége miatt is. Gyakran feltűnik a neten egy-egy vendéglő étlapja a hetvenes, nyolcvanas évekből, és nem elsősorban a felidézett ízek, hanem az árak is nosztalgikus hangulatba hozzák az embert. Nem szabad persze megfeledkezni arról sem, hogy akkoriban milyen fizetésekért dolgoztunk.
Ezért a ritkaságszámba menő vendéglői étkezések mellett elsősorban otthon főztünk. A korombeliek biztos emlékeznek a bontott csirke reklámjára, s mekkora újdonság volt ez akkoriban. Sőt arra is emlékszem, amikor a szüleim azon vitatkoztak, hogy a piacon vásárolt tyúknak ki fogja elvágni a nyakát. Nagy dolog volt tehát a bontott csirke megjelenése, a fagyasztott majd hűtött változata talán még nagyobb. A disznó- vagy marhahússal ilyen probléma nem volt, lapocka, tarja vagy karaj akkor is kapható volt kilószámra, nem kellett egy egész marhát megvenni. Nem is fért volna el az érsekújvári Elektrosvit vagy az aranyosmaróti Calex szűkre szabott hűtőszekrényeiben, amelynek a fagyasztójában jó, ha néhány fasírt és jégkrém elfért.
A két híres frizsider – amit mindenki csak fridzsidernek ejtett – megjelenése előtt nagymamámék még lesték a jegest, aki jégtömbökben szállította a fagyasztóeszközt, amivel a nyári melegben tarósítani tudták a romlandó élelmiszert.
Budapest utcái is visszhangoztak az „itt a jeges” kiabálásoktól. A hot dog, a hamburger és a pizza jóval később tört be hozzánk, a gyorséttermek helyén akkor még talponállók voltak jóval szűkebb kínálattal, de ugyanolyan gyorsak voltak, mint a mostaniak. És persze olcsóbbak. A népszerű budapesti Lordok Házában a Móricz Zsigmond körtéren ettem a hetvenes években először sóletet, és finomnak találtam. Mint ahogy a budapesti egyetemista éveim alatt a különböző budai kisvendéglők borkorcsolyás kínálata is ízletes volt: túrós csusza sok pörccel, Jókai- bableves, pirított máj a Réti Sasban, disznótoros a Mátra kisvendéglőben az Erzsébet híd budai hídfőjénél, rácponty a Paksi halászcsárdában, halászlé a Halásztanyán az I. kerületben, Németvölgy szívében a Makk VII-esben a bográcsgulyás. A mai Michelin-csillagos elegáns éttermekben a hatalmas tányérokon nagyítóval kell keresni a zöldséglevelek alatt megbúvó húscafatkákat, mártástól mártásig kergetni késsel, villával a különböző színű furcsaságokat. Hétfogásos menü hét tányéron, a végén éhes maradsz, mert egyikhez sincs szalonnapörc.
A gasztronómiai szokásokban beállt változások mellett a technikai eszközök forradalma forgatta fel leginkább nemzedékünk lelkivilágát.
Szüleink egy egész életre vásároltak hűtőszekrényt, mosógépet, televíziót is talán, ma már azonban pár évre rövidült az élettartamuk, aztán dobhatjuk ki. Az egyetemi diplomamunkám még írógépen készült a kollégiumban, ma már okosóra, okostelefon, okosfogkefe és mindenek felett a mesterséges intelligencia borzolja a kedélyeket és a türelmünket. A budapesti Makk VII-esben a csinos pincérlány helyett lehet, hogy hamarosan egy robotlány veszi fel majd a rendelést, és talán elő is kóstolja nekünk a töltött káposztát, amit egy robot szakács tölt a káposztalevelekbe. De ki ül majd a kávéházi zongoránál? Mesterséges zongorista? Milyen lehet egy mesterséges házibuli, ami a mi korunkban nagyon is természetes volt, és alig vártuk?
Mostál már fogat elektronikus fogkefével? Száguldoztál már elektromos rolleren? Engem a minap a járdán majdnem lekönyökölt egy ilyen, a boltba ugrottam be előle. Aztán otthon a fiúunoka bejelentette, hogy idén ilyet kér a Jézuskától.
A válaszom nem, mondtam neki, mert veszélyes nemcsak a békés gyalogosokra, hanem rád is. És hol marad a sportélmény, a mozgás, a talpalás, ami a hagyományos rollernél még megvolt? Meg aztán a Jézuskának sincs annyi pénze, egyelőre még nem mesterséges a karácsony, igaz, Nyugat-Európában szeretnék karácsonyfa nélkülivé silányítani. Változik minden körülöttünk, nem jó irányba. Gelsenkirchenben például az egyik általános iskolában szeptembertől a menzán csak olyan ételek lesznek, amelyek megfelelnek az iszlám étkezési szokásoknak, az ún. halal étrendnek, így disznóhús ezentúl nem kerülhet az iskolai étlapra.
Megjelent a Magyar7 2025/31. számában.
