Szent István öröksége

Odahaza közvélemény-kutatást végeztem mi jut eszébe az otthoniaknak Szent István királyról. Bazilika, Szent Jobb, Gizella voltak a válaszok. Mily meglepő, mintha megtalálnám benne az Isten, a nemzet és a család hármas értékét. Mondhatjuk Szent István örökséget.

Mert örökösök vagyunk, első szent királyunk értékeinek a megőrzői. Mi, kései utódok vajon tudatosítjuk-e mindezt? Tudatosítjuk-e, hogy mekkora kincset őrzünk a szívünkben és a vérünkben?

Itt a stadion közelségében, ahol a mérkőzéseken közösen énekeljük az Egy vérből valók vagyunk éneket, vajon belegondolunk-e nemzetünk dicső vagy keserű sorsába. Átérezzük-e a küldetésünk fontosságát? Vagy csak megszokásból, divatból, vagy kényszerből tesszük, amit teszünk.

Mi, magyarok kincseket kaptunk az elődöktől. A szabadság, a meg nem alkuvás, a testvérét szerető és megőrző értékek kincseit.

Mert, a földi javak elfogynak, de a szellemi örökség megmarad. A megmaradást pedig meg kell védeni és továbbadni. Mert 1100 éve itt élünk ebben a csodás Kárpát-medencében, és bár sokan szerették volna elpusztítani a magyarokat, nem sikerült nekik. Sem erővel, sem csellel. És azóta is élünk, itt a Csallóközben, itt Dunaszerdahelyen. Megmaradtak őseink magyarnak, vállalva sokszor meghurcoltatást, a kitelepítést. És most rajtunk a sor, hogy ne valljunk szégyent, büszkén állhassunk nagy királyunk előtt, és elmondhassuk, megtartottuk és továbbadtuk a kapott kincseket. Nem vész el Szent István öröksége!

A mai korban államalapító szent királyunk örökségét sokszor nem is olyan könnyű megtartani. Különböző csábítások befolyásolják az emberi gondolatokat. Nem kell magyar iskolába adni a gyereket! Nem kell a magyarkodás! Ne bántsunk meg más nemzetiségűeket! És még sorolhatnám.

Hogyan is szól Szent István egyik idézete? „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” Ezt kellene tudatosítania a többségi nemzetnek és azoknak a nemzettestvéreinknek, akik inkább háttérbe szorítanák magyarságukat, ki sem merem mondani, akár fel is adnák azt.

Ahhoz, hogy magyarok legyünk és büszkén legyünk a Vajkból Istvánná lett legnagyobb államférfi örökösei, valóban nem kell melldöngetve bizonygatni nemzeti hovatartozásunkat. Viszont ki kell állni érte minden körülmények közepette.

Ilyen kiállás az anyanyelvi oktatás, a magyar ünnepeken és megemlékezéseken való részvétel, a magyar társadalmi és civil társulásokban kifejtett munka. És vállalnunk kell a számunkra legszebb színeket. A pirosat, a fehéret és a zöldet.

Szent István király erős sziklára építette az országát s vele együtt a kereszténységet is. Bár az idők viharai kezdik alámosni a sziklát és válnak is le belőle szilánkok, mi rendületlen elszántsággal hisszük és valljuk, hogy megmaradásunk azon múlik, kitartunk-e az államalapító öröksége mellett.

Közösségünknek nagy szüksége van az összefogásra, a helytállásra és a kiállásra. Ha kell társadalmi téren, ha kell politikai téren, ha kell a kávéházi beszélgetéseken.

Gyenge eszmék gyenge, beteges nemzedékeket, erős gondolatok hősies lelkeket hordoznak – írja Prohászka Ottokár. Mi elmondhatjuk, hogy vannak hőseink, akikre méltón lehetünk büszkék, de minden időben fogadjuk meg az intelmet is: Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Mi maradjunk az alázatnál.

Isten éltesse az államalapító Szent István királyt, Isten éltesse a magyarság minden tagját ezen a szép ünnepen Dunaszerdahelytől Székelyudvarhelyig, bárhol is éljenek testvéreink a nagyvilágban. Boldog születésnapot magyarság!