Az előrehozott választást úgy várták, mint a sivatagi vándor az első esőcseppet.
A múlt héten Münchenben tartott biztonsági konferencián Európa akkora pofont kapott, hogy a fülcsengése talán soha el sem múlik.
Elképzelem, kivonul az ukrán frontokra a Bizottság és az Európai Parlament meg az összes bürokratája.
Az ellenzék is megérzi a koalíciós válságot.
Örök dilemma a felvidéki magyar oktatási intézményrendszerben a központosítás.
Nincs mit foglalkozni senkinek ezzel a portállal, csak szánakozva megvetni ahogy a besúgókat szokás. Daszvidanyja, Панорама.шк!
Igencsak kívánatos lenne, ha a lókupeceket megszégyenítő képviselővásár helyett végre valóban az ígért kiszámítható, stabil kormányzást látnánk!
Változó világban élünk, magunk is változunk, gyermekeink is mások, mint amilyenek annak idején mi voltunk. Mégis meg kell próbálnunk az alapvető értékekhez ragaszkodva normális életet élni.
A moldovai gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy energetikai téren rendkívüli a kitettsége.
Egykoron privilégiumnak számított az otthoni vezetékes telefon, még a múlt század nyolcvanas éveiben is.
Rég nem volt ennyire turbulens a szlovákiai politika. Ebben a zűrzavaros időszakban került Igor Matovič neve ismét reflektorfénybe.
Nem lehet Trumpot kikiáltani bűnbaknak, ha az európai vezetők továbbra is a (természetesen nem létező) háttérhatalom kottájából akarnak muzsikálni.
A távdiagnózis gyakorlata nemcsak szakmaiatlan, hanem alááshatja a pszichológia hitelességét is.
Az árulás (hát még a hazaárulás) a megbízhatóság, az igazmondás és a helytállás ellentéteként lefokozza az embert.
Trump elnök első célja nem Grönland leigázása volt, egy stratégiailag jóval fontosabb helyen fekvő szigetet nézett ki magának, a Csallóközt.
A magyarellenesség a szlovák politikában nem veszett el, csak átalakult.
Ha az élet elején lehet ölni és a végén is, emberi kívánságra, akkor miért ne lehetne az élet folyamán bármikor.
Az a legfontosabb, hogy kedvesek, előzékenyek, segítőkészek legyünk egymás iránt.
A remény hal meg legutoljára, mert Chuck Norris a reményt öli meg utoljára!
Az ünnepi időszak sokszor fájdalmas tükröt tart elénk: rávilágít arra, hogy mennyire más az életünk, mint amit valaha elképzeltünk.