Sári magyar iskolás lett
Történetünk úgy kezdődik, hogy bő hét évvel ezelőtt megszületett egy kislány. Anyukája és apukája boldogan nevelgették, vigyázták minden lépését. S nem tudni mi okból, de azt gondolták, jobb lesz neki, ha hároméves korától szlovák óvodába jár. Sára addigra már szépen énekelgetett, szavalta a mondókákat. Magyarul. Csupaszív, jó kedélyű kisgyermekként lépte át az ovi küszöbét.
De alig telt el néhány hét, apa és anya máris észrevették, hogy megváltozott. Valahogy csöndes lett. Az óvodáról nem sokat beszélt, csak azt emlegette, egy barátnője van ott, a Katka. Ő is tud magyarul, és gyakran előfordul, hogy együtt játszanak. A kicsi lány arcáról lassacskán lehervadt a mosoly, minden este, elalvás előtt, három magyar mesét követelt anyukájától… Régen egy is elég volt neki, de most még az utolsó után is csak nagy nehezen szenderedett el. Éjjel pedig sokat forgolódott. A szülők sejtették, hogy valami nincs rendben. Nemsokára az óvónéni is beszélni szeretett volna velük.
Sára nem érzi jól magát nálunk, nem barátkozik, visszahúzódó, s nem nagyon akar szlovákul kommunikálni, mondta nekik kedvesen. Talán el kellene vinni pszichológushoz.
Mit csináltunk rosszul? Tették fel magukban a szülők kérdést és időpontot kértek a szakembertől. Az megnyugtatta őket, hogy a kislánnyal minden rendben van, de neki úgy tűnik, nem érzi magát jól az óvodai közegében. Néhány foglalkozás után pedig azt mondta a szülőknek, Sára szorong, gyerektársai gyakran a szájukra veszik, kinevetik, mert nem beszéli jól a nyelvet. Jót akarva azt tanácsolta, talán fontolják meg, hogy esetleg kiveszik ebből az óvodából.
Nem ez történt. Egy fiatal lányt kértek fel, hogy tanítsa a gyereket szlovákul. Ez egy időre mintha segített volna. Sára egy fokkal kevésbé szorongott és a szlovák is jobban ment neki. Középső csoportos volt, amikor Katkát költözés miatt kivették az óvodából.
Innentől fogva a kislány újra szomorú, magába zárkózott lett és néha megemlítette, most már egyetlenegy barátja sincs az egész óvodában… Akivel magyarul tud beszélgetni.
Az óvoda utolsó évének végét a szülők már nagyon várták. Végre kikerül a gyerek abból a közegből, ahová nem tudott beilleszkedni. S beadták a szlovák iskolába. Hiába beszélt Sára addigra már egész jól szlovákul, reggelente fizikai tüneteket produkált. Fejfájás, erős szívverés, izzadás, hascsikarás. Szokatlanul sokat sírt, nem akart iskolába menni. Ennek már a fele sem tréfa, gondolták a szülők és ismét szakemberhez vitték a gyereket. Az pedig nem kertelt, hanem megmondta az őszintét, ha jót akarnak a gyermeküknek, akkor átíratják a magyar iskolába. Ebben, ahová most jár, csak szárnyaszegett kismadárként, pozitív élmények nélkül fog tengődni, miközben nagyon ügyes, sokra képes gyerek. Ne hagyják elveszni a benne szunnyadó tehetséget és adják meg neki a boldog iskolás évek lehetőségét!
A szülők a nagyszülőkkel együtt kupaktanácsot tartottak, hogy akkor most mi legyen. Mit szólnak az emberek, ha Sára pár hét után máris átmegy a falu másik végében lévő magyar iskolába? Még azt hiszik, valami baj van vele. Ők csak a javát akarták, és ez lett a vége…
Saját sebeiket nyalogatták, miközben a nagyapának eszébe jutott, talán Sárát is meg kellene kérdezni, mit szeretne. Mivel a kigyerek, mint tudjuk, őszinte, egyből rávágta, hogy ő bizony a magyar iskolába akar járni. És sorolta azoknak a gyermekeknek a keresztnevét, akikkel annak idején, még az ovi előtt, együtt homokoztak a játszótéren. Velük akart egy iskolába járni.
Sára így aztán átkerült a magyar iskolába. A szülők már az első héten észrevették a hatalmas változást. Egy csapásra elmúltak a reggeli rosszullétek. Mindennap élménybeszámolóval érkezett haza az iskolából, boldogan ült le tanulni délutánonként. Csupa jó jegyet és sok dicséretet kapott az iskolában. Szemlátomást javult a kedélyállapota, sokat hahotázott. Engem a suliban már Sárinak hívnak, mert az egyik osztálytársnőmnek is ugyanaz a neve, mint nekem, újságolta otthon. A szülői értekezleten a tanítónéni csak szuperlatívuszokban tudott beszélni a kislányról. Nagyon okos, versmondásban is tehetséges, szépen rajzol…
A szülők a sok dicsérettől olvadoztak, mint a vaj. Ott legbelül, talán eszükbe juthatott, léphettek volna már jóval előbb is, és akkor a kislányuk nem szenvedte volna végig az óvodát.
Mit is mondott a pszichológus? Idegen nyelvi közegben csak szárnyaszegett kismadár lesz a lányukból… Most meg a legjobb tanulók egyike, és az csak a ráadás, hogy az ő immáron Sárijuk és osztálytársa, Sára együtt készülnek a szavalóversenyre. Ja, és nem mellesleg jövőre elkezdi a zeneiskolát is, természetesen magyarul. A nagypapa régi hegedűjén addig is szorgalmasan „gyakorol”.
