Új Világrend
Kár, hogy az Európai Egyesült Államok tervét dédelgető ideológusok figyelemre sem méltatják a reális világ (a matéria és a szellem) szerkezeti felépítését! Pedig a biológia vagy a vegytan (s részben a halmazelmélet is), amellyel már az elemi iskolában megismerkednek a nebulók, régóta azt tanítja, hogy a világon minden egész kisebb alkotó részekből épül nagyobb egésszé, miközben az alkotórészeik sem tűnnek el.
Ugyanez a helyzet a zeneművek szerkezetében is: egy jó hangzású akkord (legalább három hang egyszerre szólal meg) csak tisztán hangzó, „önmagukkal azonos” hangokból épülhet fel, különben hamis vagy éppen szétesik. De hát mikor vette figyelembe az ideológiai hevület a realitást? Mikor szolgálta a nemzetállamok prosperitását? Az Európai Egyesült Államokat tervező Bilderberg-csoport és Trilaterális Bizottság, vagy a WEF, azaz a Világgazdasági Fórum mikor vette figyelembe a társadalomépítés reális feltételeit? Mikor számított Soros Györgynek a társadalmi jólét megteremtése, emelése vagy legalább stabilizálása?
A reálpolitika alapkérdése a miből mi következik (vagy következhet) a társadalom javára, majd ennek a logikáját követve próbálja megvalósítani reális céljait. Az európai birodalmat építő ideológiák, konkrétan Soros György ideológiája ennél sokkal spekulatívabb, s az altruista „társadalmi jólétért” fedőnév alatt nagy világátrendezőnk kontóját hizlalja. De Sorost idáig vezető útján mintha egy pillanatra a valódi szellemi értékek varázsa is megérintette volna. Egy-két pillanatra legalábbis. Ugyanis Karl Popper filozófus értekezését, A Nyitott társadalom és ellenségeit elolvasva, a mű szellemi kinyilatkoztatásként hatott rá.
Filozófusi álmokat ébresztett benne, ám amikor írását bemutatva a filozófus bírálatát kéri, Andreas von Rétyi szerint a „szőrös szívű” Popper, mint reménytelenül tehetségtelen aspiránst, Sorost a filozófia közeléből is eltanácsolja.
Az ilyen traumát érthetőn nem könnyű feldolgozni! S bár Poppert ettől kezdve (érthetőn) nem kedveli, azért a gondolatmenetét elorozza. Popper a nyitott társadalom fogalmát a nácizmus és a kommunizmus ellentéteként értelmezi, s teszi indokolttá tanulmányában. „Popper ezekkel állítja szembe a nyitott társadalmat, amely az abszolút igazság birtoklását vagy annak akárcsak a gondolatát is hibásnak tartja.” Innentől kezdve Soros György a nyitott társadalom eszméjének felkent apostolaként működik a világban. Működik, írom, bár az általános jótékonykodás (nagy formátumú!) apostolának tetteit nem illő ilyen fogalmakkal illetni. Igen, azt valóban nem.
Soros azonban, mintha elröppent (elvesztett) filozófusi álmai visszahatásaként, s talán kompenzációjaként, mintha a frusztrált III. Richárd szerepében fejtené ki privát rendezőelvét a civilizált világban, és nem csak ott! Mert amit Soros ma a civilizált társadalmakban altruizmus fedőnév alatt művel, az a nemzeti társadalmak céltudatos szétverését szolgálja. Talán nem is olyan távoli céllal, az új világrend megteremtése érdekében.
A szándékos (és mesteri!) zavarkeltés példájaként említhetném Grúziát, Albániát, Macedóniát, Belorussziát, Bulgáriát, Szerbiát, Romániát, Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot, s különösképpen Németországot, míg az észak-európai államok közül főleg Svédországot, ahol a magas civilizáció legszörnyűbb rombolását (anyagi kultúrában és az emberi lelkekben) hagyta maga után.
Talán G. Fodor Gábor nyomán én is Mary Shelley regényalakja szerint Frankensteinnek mondhatnám. Ha valamikor, ma tényleg szükség van a szó felrázó erejére: „Ébredj, világ! Ébredj, Európa! Különben megeshet, hogy elkábított tunyaságodban átálmodod magad az Új Világrend rettenetébe!
Megjelent a Magyar7 2025/10.számában.
