Boldog időskor?
Az X generáció derékhada, úgy a múlt század hatvanas éveinek végén, hetvenes éveinek elején születettek, bizony már egyre többet gondolnak a nyugdíjra. Ami lassan közeleg. Nagyon szeretnék tudni azt is, mekkora összegre számíthatnak öreg korukban. A szocializmusban még jó néhány évet élt emberek mások, mint azok, akik a rendszerváltozás után jöttek a világra. A mostani ötvenesek sokkal nehezebben tanultak meg bánni a modern technológiákkal, és nem kerültek rögtön jó barátságba a számítógéppel és az online világgal.
Ez a generáció még viszonylag népes, nem fél a munkától, fontos számára a becsület, a tisztesség, a kollegialitás. Ezek a tulajdonságok a később születettekre már nem annyira jellemzőek. Nem rosszabbak ők, csak mások. Sokszor lazábban, lezserebben végzik feladataikat, miközben százszor jártasabbak a modern dolgokban.
Merthogy arra nagy szükség lesz. Az időskort meg kell tervezni. Főleg, ami az anyagiakat illeti. Akik kisvállalkozóként, ráadásul kevés pénzért vagy minimálbérért dolgoznak, azok most kellene, hogy összespóroljanak egy szép kis összeget, mert hiába dolgoztak akár hosszú évtizedeken át becsülettel, a nyugdíjuk valójában csak nyögdíj lesz. Ki lehet belőle fizetni a rezsit, de aztán élhetnek kenyéren és vízen egész hónapban. Az egyre növekvő árak és esetlegesen anyagi segítségre szoruló felnőtt gyermek(ek) mellett a pénz félrerakása nem kis feladat és sok lemondással jár. Persze, akinek vannak valamilyen befektetései, esetleg passzív jövedelme, az egy kicsit nyugodtabb lehet…
E sorok írója májusban már nyugdíjba mehetne, ha még az a rendszer lenne érvényben, ami édesanyja idejében. Ötvenes éveinek közepén még viszonylag jó fizikai állapotban, de már egyre inkább manifeszátlódó egészségi problémákkal boldogítva. Ha megtehetné, bizonyára dolgozna még valamennyit a nyugdíj mellett, mert csekély összegre számíthat. Többet segíthetne szüleinek, esetleg vigyázhatna az unokákra. Ha lennének….
Szóval az időskort meg kell tervezni. A pénzen kívül hasznos elfoglaltság, új hobbik is kellenek, a kondíciót is tartani kell. Különben az ember belesüpped a szappanoperák nézésébe, ami nem valami biztató jövőkép. Attól viszont nekünk nem kell tartanunk, hogy majd úgy élünk, mint a nyugati nyugdíjasok. A világ bejárása helyett nekünk marad a szűkebb régiónk megismerése, vagy lehet, hogy csak a saját udvarunk feltérképezése. S a beosztás, amit mi, ötvenesek még úgy-ahogy megtanultunk.
