Tulajdonképpen nagyon nehéz megmenteni egy civilizációt, mikor az a demagógok hatalmába került.
Az EP-választások a szó szoros értelmében „elmentek“ mellettünk.
Mi akkor a teendő? Erősebb választási partnert kell keresnie a Szövetségnek az országos szavazások alkalmával?
Manapság már ritkán látni a vendéglő előtt munkaruhában ácsorgó munkásokat arra várva, hogy felszabaduljon bent egy asztal, és kulturált formában elfogyaszthassák napi menüjüket.
Az elmúlt két évünk lassú, de folyamatos sodródás egy globális háború felé.
Minden évben hársvirágzásra esik az érettségik időszaka. Csodás napok ezek a legtöbb végzős számára, még ha talán nehezek is.
Amikor a kormány jóváhagyta a 606 eurós tizenharmadik nyugdíjat, újra beindult a felháborodás.
Egyes szakértők szerint hibáztak, mások szerint helytálltak a kormányfő védelmét biztosítók.
Azt írja a lengyel védelmi miniszter a közösségi oldalán, hogy készen áll az evakuálásra. Hátizsákjába már két éve begyömöszölt minden szükségeset, hogy ha arra kerülne a sor, felvehesse a nyúlcipőt.
Döbbenet, ez az első szó, ami az embernek az eszébe jut, ami persze semmit nem fejez ki abból, ami most történik Szlovákiában.
Forró Krisztiánban majd háromszor annyian bíznak, mint amekkora a magyarok aránya a Felvidéken!
Szavazatgyűjtő számításból lett Ódorból feltűnő módon Lajos a magyar vidéken kihelyezett óriásplakátokon.
Az orosz–ukrán háború is a tárgyalóasztal mellett ér majd véget. A kérdés tehát nem a hol, hanem a hogyan és a mikor.
Idén január 1-jétől már 14 emberi sérüléssel járó medvetámadás történt Szlovákiában.
Mi vár ránk még májusban?
Mi is lenne velünk, ha nem lenne számítógépünk, s vele együtt internetünk?
A páciensek össztűz alá vették a fogorvosi rendelőket.
Ami mindig kéznél volt.
Az április csupán hű marad önmagához, bolondozik velünk rogyásig.
Attenborough figyelmeztet: mindig azt nézzük, ki rázza az üveget! Hozzátehetjük: miért és meddig?