Napi hét perc jut egymásra…
Egy kimutatás szerint családon belül napi 7 perc jut a kommunikációra. Még a vakációban is, pedig azt hinné az ember, hogy ilyenkor több idő jut egymásra…Nagyon kevésnek tűnik ez az egymásra fordított csonkaidő!
Nem csoda, hogy a nagymama nagyon gyorsan visszavágyódott a városban élő gyerekétől a falura, pedig hosszútávú nagyvárosi létben gondolkodott az egész család, hogy ne legyen egyedül, és a fiatalokat is segítse jelenlétével. De talán magányosabbnak érezte magát közöttük, mint a falun egyedül élve. Hiszen a szülők telefonnal a kezükben lótnak-futnak egész nap a lakásban, pedig azt mondták, homofix, és otthon lesznek egész nap! Inkább mennének a munkahelyükre, és a munkaidejük letelte után lennének otthon teljesen, testben és lélekben is. Úgy, mint mi egykoron, aktív korunkban! Mi nem vittük soha haza a munkahelyi munkát, akadt elég otthoni is.
Az unokák pedig a suli után és a vakációban is egyfolytában gépeznek, még a kicsi is. Csak játszunk, mondják a nagyinak, apuék is a laptopjuk előtt ülnek reggeltől estig, ha éppen nem telóznak. Persze, ők így dolgoznak…
De miért csak bent a szobában játszotok? Közel a játszótér és a sportpálya, miért nem bújócskáztok, fogócskáztok, labdáztok? Bent tespedtek a szobában egész nap. Idén még a közös családi nyaralás is elmarad, de persze ez nem a ti hibátok!
Hazajöttél, Maris máris? Kérdezi a nagyitól a szomszédasszony, akivel a ház előtt a padon ülve, vagy csak úgy a kerítésen át kertészkedés közben jókat szoktak dumálni, pletyizni a nap bármelyik szakaszában. Haza én, nem az én világom az a nagyvárosi, bármennyire is szeretem őket…Alig vártam, hogy jöhessek! Hét percnél többet még a Gyulával is tudtam beszélgetni, pedig ő nem volt egy szószátyár! Rólad nem is szólva, veled órákig tudok a semmiről! Mondd is gyorsan, mi újság a faluban, megöl a kíváncsiság!
Az is igaz, hogy az internetes játékvilágból veszekedés, megbántás és sértődöttség nélkül már csak nehezen tudjuk kirántani a gyerekeket! Az erre vonatkozó házi szabályokat nem nehéz meghozni, sokan megpróbálkoznak is vele, de betartatni annál nehezebb. A napi számítógépezési rezsimet ugyan szinte minden családban bevezetik, de amennyiben csak hét perc jut a családi kommunikációra, abból egy szülő sem szeretne négyet fegyelmezéssel tölteni.
Sokkal hatásosabb lenne, ha tiltás helyett a szülők, de még az alapvető internetes ismeretekkel rendelkező nagyszülők is imitt-amott bemásznának a gyerekek virtuális világába (a nagyszülők akár a távolból is), hogy a gyerekekkel együtt játszhassanak, érdeklődést mutassanak a gyerekek, unokák kedvenc időtöltése iránt.
Játék közben pedig beszélgetni lehet velük arról, ami képes olyan hosszú ideig lekötni a figyelmüket, érdeklődni, hogy ez most miért van így vagy úgy. Hogy ne éljenek távol tőlünk egy teljesen külön világban, hanem velünk legyenek ott is. És játék közben persze egész más témák is szóba jöhetnek…Nem egyszerű, tudjuk, hiszen annyi minden mással szeretnének foglalkozni a felnőttek a kevés szabadidejükben, de talán megérné a gyerek érdekében. Mert elrepül nagyon gyorsan a kéthónapos vakáció, a gyerekkor és az élet is. Talán így, a közös játék során rá tudnánk venni őket arra is, hogy aztán egy kicsit mást is csináljanak. Talán még dicséretet is kapnánk, hogy de jó fejek az anyuék, nagyiék, ismerik a Fabledon építőjátékot, vagy valamelyik online társasjátékot…
Sohasem fogom elfelejteni a gyerekkori családi kártyapartikat (négyes snapszer), amikor a nagyszülők látogatásakor gyerekként sokszor csak a kispadon kezdtem, és alig vártam, hogy a válthassam a forduló vesztesét, aki aztán a cserepadra szorult.
Milyen jókat lehetett dumcsizni kártya közben! Ma már a snapszert lepipálják az otthonról barátokkal játszható különböző szórakoztató, újkori számítógépes cuccok, de játék közben azért ők is beszélgetnek egymással, kihallatszik a szobából. Haladni kell a korral és a gyerekekkel is!
