Vigyázz, mert nem minden taxi visz haza a pénzedért - egy rémálomba illő utazás igaz története
„Végét vetik a zenének és hazamennek a legények…” Így is indulhatna a történetünk, Petőfi után szabadon, hisz a megértés és szomorúság köszön vissza a mulatságot, illetve annak végét leíró versből, de az alábbi helyzetleírásban csak az értetlenség párosul a szomorúsággal.
A legények egy leány társaságában hazaindultak a mulatságból, bár még a zene szólt, de a lakodalomba külhonból érkezett vendégek éppen addig tartották ildomosnak a mulatást. Már lassan virradt. Teli élményekkel, felfokozott hangulatban, de még távol az alkoholgőzös állapottól taxit rendeltek.
Ez módfelett zavarhatta történetünk főhősét, nemes egyszerűséggel nevezzük Janónak a taxisofőrt. A kitalált nevű kormányos csinált egy-két érdekes húzást vezetés közben, de az utasok akkor annak nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, mígnem! Elpittyent az első selfy hangja (telefonnal készített önarckép). Az anyósülésen ülő lefotózta magát és a hátul ülő utastársait. Ettől nagyon dühbe jött Janó és valószínűleg azt követelte, hogy utasa törölje ki a képet a telefonból.
A „fotós” magyarázta a magáét és mutatta a sofőrnek a telefon felvételét, hogy nem ő van rajta, hogy nem őt fotózta, de ki is törli, ha…amire a taxis egy határozott mozdulattal kikapta kezéből a telefont és kidobta az ablakon. Vagy legalábbis úgy tűnt a félhomályban. Ebben még órákig nem voltak biztosak az utasok. A sofőr emelt hangon szlovákul elkezdett kiabálni a hátul ülőkkel is és mivel egyik fél sem beszélte a másik nyelvét, nem igazán boldogultak egymással, de rájöttek, hogy a sofőr mindegyik utas telefonját szerette volna „elkérni” emelt hangon.
Nem igazán ismerték Szlovákiát, az itteni szokásokat, tempót, temperamentumot, csak azt tudták, hogy még Európában vannak és az ismerős, illetve őket vendégül látó szlovákiai magyarok jó emberek, így az országról és annak lakóiról sem feltételeztek semmi rosszat. Az úttól pár száz méterre egy ipari park fényeit meglátva, odafutottak segítséget kérni.
Persze a báli cipellő nem éppen a tarlófutásra volt kitalálva, így a hölgy komoly vérző sérüléssel ért oda a portaszolgálathoz. A bakter készségesen értesítette a rendőrséget, ami ki is szállt. A fiatalokat elvitték az első rendőrőrsre, ahol folytatódott a süketnémák társalgása, mert a szolgálatban lévők között senki nem beszélte a felsorolt nyelveket, amin a „menekültek” meg tudtak szólalni.
Mivel vasárnap ebédidőtől már a lakodalmas háznál folytatódott a külországiak vendégvárása-látása, ott értesült mindenki a történtekről. Jelentsük fel!!! Mondta a nép hangja, illetve haragja. De kicsodát is? Hisz azzal a telefonnal rendelték a taxit, amit a taxis elvett. Itt megállt a tudomány. A telefon viszont folyamatosan kicsengett, tehát, ha ki is dobta a sofőr, amiben nem voltak teljesen biztosak, még egyben van. Konstatálták.
A család egyik több nyelven beszélő tagja felbuzdította a sértettet, hogy induljanak el telefonkeresőbe vasárnap délután.
Az ipari park miatt volt némi viszonyítási, illetve támpontjuk. Pár méter autócskázás, majd megállás, kiszállás hívás és így tovább. És láss csodát! Meglett a belefektetett energia gyümölcse. A lenémított, illetve rezgésre állított telefon ott villogott az út szélén. Szerencsére jó oldalára esett, így észrevették a mobil fényeit és már az csak hab volt a tortán, hogy a sofőr jó messzire dobta és nem az aszfaltra esett…
A szolgáltató egyik főembere elnézést kért az incidens miatt, a másik menedzser (bocsánat, ha nem ez a beosztása) már elég arrogáns volt és az utasokat hibáztatta a kialakult helyzetért, persze hozzátette, hogy nyugodtan jelentsék fel őket…
Feljelentés nem született, mert minden érintett, illetve a sértett a hajnali incidens másnapján, hétfőn hazaindult Dániába és esze ágában sem volt senkinek tovább foglalkozni az üggyel és még több egyenruhást bevonni a történetbe, ami azt hiszem, érthető is. Az viszont már nem, hogy a taxis szolgáltató egyik menedzserének sem jutott eszébe visszautalni a pénzt, bár ebben a kártételben az lett volna a legcsekélyebb elégtétel.
