A régi nóta: tartós gyógyszerhiány
Már megszokottá vált nálunk az aggasztó gyógyszerhiány. Sokszor távozik a patikából a beteg üres kézzel, és hiába próbálkozik akár tíz más gyógyszertárban, aligha jár sikerrel. Mert tömeges és hosszantartó kiesésekről van szó.
Pillanatnyilag ez azt jelenti, hogy hiány van a felnőttek és gyermekek számára alkalmas némely antibiotikumokból. Ezeket az antidiabetikumok, vagyis a cukorbetegek számára fontos készítmények követik. De hosszú a sor, további gyógyszerek és a gyártásukhoz szükséges hatóanyagok is hiányoznak a piacon. Ezek között nagyon fontos medicinák vannak, például az asztma, az allergiák, neurológiai bántalmak stb. kezelésére. Némelyek helyettesíthetők az éppen kapható más gyógyszerekkel, de nem mindegyik. És ez nagyban veszélyezteti a páciensek egészségét.
A vasárnap esti híradóból azt is megtudtam, hogy az Európai Unióban is felébredtek, és elkezdték megoldani a gyógyászati anyagok előállításának támogatását Európában. Kidolgozták az úgynevezett kritikus medikamentumok jegyzékét, és azt akarják elérni, hogy ezek nemsokára már ne legyenek hiánycikkek. Egy szlovákiai EU-s szakértő szerint nagyon fontos a hiányzó gyógyszerek pótlása, mert a hiány jelentősen károsíthatja az érintett emberek egészségét (Végre, hogy rájöttek, mi, kívülállók ezt már régen tudjuk, hát még az érintettek!).
A jegyzék csaknem 200 olyan hatóanyagot tartalmaz, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem helyettesíthetők más anyagokkal – ez elsősorban például az inzulint, varfarint, heparint, különféle antibiotikumokat és onkológiai szereket jelenti. De nem kell csüggednünk, mert az Állami Gyógyszerellenőrzési Intézet biztosítja a nagyközönséget afelől, hogy a gyártás fellendítéséig számíthatunk a környező országok segítségére.
Fő kérdésem: ők is tudnak erről? További kérdések is felmerülnek: miért csak most, hiszen a hiány már évek óta fennáll? Mikor kezdenek kisegíteni bennünket: jövőre, vagy két (vagy több) év múlva? Apropó: A velünk szomszédos országok, legalábbis döntő többségük ugyanolyan európai ország, mint Szlovákia. Náluk nincs gyógyszerhiány? Csak nálunk?
És a legfontosabb, összegző kérdésem: Ezért a helyzetért ki a felelős?
