A nevetés társasjáték
Tükör által homályosan (I.)
Az apadó folyó krónikája (II.)
Novák Katalin olyan elnök lesz, aki nem retten meg a nehézségektől, így első külföldi útja Lengyelországba vezetett.
Újabb bizonyíték Esterházy János emberi nagyságának.
Ma már nem tudom, miért vágynak egyre jobban a nők a politikába, a nagypolitikába, ahol a világ dolgait igazgathatják.
Orbánék kétharmados választási győzelme nem csak Brüsszelben és Washingtonban verte ki a biztosítékot, hanem a hűséges csatlósoknál is.
Múlt héten Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke előállt a következő esti mesével, ezúttal az Oroszország elleni olajembargóval.
Az OĽaNO és Igor Matovič korrupcióelllenes harca kudarcba fulladt. Robert Fico pedig tovább erősödik.
Azzal, hogy most Bugár bejelentette kilépését a Szövetségből, valószínűleg örökre búcsút intett a felvidéki magyar politikának.
A szoknyapecér tehát zarándokútra tért, de hogy megtért-e, azt senki se tudja! Hogy nem szakadt rá az ég útközben!
Jogosan félnek a skandináv országok az orosz medvétől?
Már nincs kit hívni. És túrós rétest sem tudok sütni. Olyat legalábbis nem, amilyet ő tudott. Hiányzik.
Kis országunkban ma már ott tartunk, hogy szinte szó sem esik a békéről, annál hangosabb a kormány fegyvercsörtetése.
Miért nem figyelnek az emberekre?
A tiltakozás formája és mértéke igenis számít, ennek ellenére a szervezők jószándékához nem férhet kétség!
Amikor azt mondom, hogy nem jó vagy bölcs dolog fegyvert szállítani Ukrajnának, akkor azt nem gyávaságból mondom.
Marine Le Pen-t néhány nappal az elnökválasztás második fordulója előtt hívja tetemre az Európai Parlament.
A pártegyesülés lebonyolítása jó nagy iszapbirkózásnak bizonyult, és még ma sem ért teljesen véget.
A lengyeleknek az orosz fenyegetettség nem egyszer a saját Trianonjuk megélését jelentette.
II. János Pál üzenete a diktatúra kellős közepén elég egyértelmű volt.
A magyarországi választás sok tanulságot mutat a hazai magyar politikum számára is.
A nem éppen kényelmesen berendezett betonbunkerben néhány ember ül a félhomályban, mert csak egy kis lámpácska világít.
Azt gondoltuk, hogy Gyurcsány őszödi hazugságbeszédét, amit ő ugyan igazságbeszédnek tart, lehetetlen felülmúlni.
Vajon mikor hallgatnak el a fegyverek, hogy újra a múzsákra figyelhessünk?
Kincset érnek a nagyszülők és szerepük pótolhatatlan.
A szemkilövő talán abban reménykedik, hogy az idő múlásával egyre kopik az emlékezet?