Felegyenesedés és feltámadás
Köztársaságielnök-választás az egyik hétvégén, március 23-án és húsvét a következőn, március utolsó hétvégéjén. Felegyenesedés után jöhet tehát a feltámadás! Ahhoz azonban, hogy feltámadjunk, előbb ki kell egyenesednünk. Meggörnyedve és hitet vesztve ne várjunk semmi jót a választásoktól, de Krisztus feltámadásának ünnepe is sivárabb lesz.
Mitől tudunk felegyenesedni? Egy jó választási eredmény még nem képes csodákat tenni és teljesen megváltoztatni, jobbra fordítani a felvidéki magyarság sorsát, de önbizalom-növelő, hitet és tartást adó hatása lehet. Ha Forró Krisztián képes lesz jó eredményt elérni a köztársaságielnök-választáson, sikerélményt jelentene a felvidéki magyarok számára.
Nem a győzelmen van most a hangsúly, arról még szó sem lehet a jelenlegi Szlovákiában, habár már kicsit olvadozik a jég, főleg a két ország kapcsolatában.
Sokkal fontosabb ennél az az érzés, hogy képesek voltunk végre valahára az összefogásra, elmentünk nagyon sokan szavazni a magyarság jelöltjére, meg tudtuk mutatni ország-világ előtt, hogy van bennünk erő és kurázsi, valamint kellő magyarságtudat is. Számunkra ez most a tét! Forróban, a Magyar Szövetség elnökében, a felmérés szerint, az ország lakosságának 12 százaléka bízik. Ez a közelmúltbeli adatokhoz viszonyítva két százalékpontos növekedést jelent. Ez a felvidéki magyar közösség erősödését bizonyítja.
Ehhez bizonyára hozzájárul a felvidéki magyar berkekben jelenleg tapasztalható viszonylagos nyugalom is.
Most nem gyötörnek, és nem veszélyeztetnek bennünket belső harcok, erőfitogtatások, nincs megosztottság, egy közös magyar jelöltünk van, és a június 8-ai európai parlamenti választásokra is csak a Magyar Szövetség adott le jelöltlistát. Az őszi parlamenti választásokon ringbe szálló Magyar Fórum és Most–Híd pártok semmilyen formában, sem szólóban, sem koalícióban nem érzik fontosnak megmérettetni magukat a választásokon. Viszont az ember annyit azért elvárt volna tőlük – legalábbis az elnökválasztás kapcsán –, hogy felszólítsák egykori választóikat, szimpatizánsaikat, szavazzanak a magyar jelöltre, Forró Krisztiánra. Mekkorát nőhettek volna a magyarok szemében! Így viszont fennáll annak a veszélye, hogy a pártjukat vesztett magyar szavazók otthon maradnak, vagy csak azért is a liberális Ivan Korčokot, esetleg a kormánypárti Peter Pellegrinit fogják támogatni a Magyar Szövetség elnöke ellenében.
Persze működhet más magyar szavazónál is ez a fajta választási alternatíva,
főleg azoknál, akiknek szent meggyőződésük a brüsszeli elképzelésekkel való teljes azonosulás, akiknek közömbös az erős nemzeti államok Európája, akik a Kiska–Čaputová féle liberális elnöki hitvallás folytatását vélik felfedezni Korčokban, aki ellensúlyozhatná a Fico-kormány hatalmát. Vagy, akik pont ezt akarják elkerülni, és a biztonság kedvéért már az első körben Pellegrinire szavaznak.
Pedig, ha tudnák, hogy erre még ráérnek az elnökválasztás második fordulójában, mert az első fordulóban a köztársaságielnök-választás még a magyar közösség ügye. Ebből még jó eredmény is lehet, amennyiben sokan elmegyünk szavazni március 23-án és június 8-án is! Bízzunk önmagunkban és a jelöltjeinkben!
A Forró Krisztián melletti széles körű kiállásunkkal megkezdődhet valami a Felvidéken: a feltámadásunkat segítő felegyenesedési folyamat!
Mert azért be kell vallanunk, hogy az utóbbi évek választási kudarcai, az értelmetlen széthúzás erősen megtépázta a tartásunkat, önbizalmunkat, a magyarságunkba vetett hitünket és tekintélyünket is! Lefelé haladni a lejtőn könnyebb, de kockázatos is. Felfele kapaszkodni nehezebb, és akkor van értelme, ha előttünk lebeg a cél, megmutatni mennyit nyomunk a latban, ebben az országban.
Mennyivel nyugodtabban lehetne készülődni a nagyhéten a húsvéti áhítatra annak tudatában, hogy az előző héten, szombaton a voksommal megtettem azt, amit megkövetelt a szülőföld…
Megjelent a Magyar7 hetilap 12. számában.
