Csalánverés
Amióta Emmanuel Macron néhány hete megosztotta az európai közösséggel legújabb lázálmait, folyton az jár a fejemben, a francia elnök kivételesen gátlástalan-e vagy csupán hülye. Hol az egyik oldalra hajlok, hol a másikra. Átlagember ritkán ébred azzal, hogy a reggeli croissant és kávé után juszt is atomháborúval fogja riogatni országa közvéleményét, ugyanakkor meg mostanában mégiscsak Macron az egyetlen, önálló gondolatokkal rendelkező politikus az EU nyugati felén, csak van értelem abban, amit mond. Macron már-már semmiből támadt háborús retorikájával – ahogy a legtöbb hasonló gondolati csapdával – éppen az a legnagyobb baj, hogy a probléma és a megoldások helyes felismerése mellett jut el egy elképesztően ostoba végkövetkeztetésig.
Hogy az Európai Unió jelentősége, befolyása, a világ dolgaira gyakorolt hatása az elmúlt évtizedekben a béka feneke alá süllyedt, nem lehet meglepetés. Szimpla történészi közhely, hagyjuk is. A probléma tehát felismerve! A megoldás is adja magát: gazdasági, diplomáciai, katonai értelemben, ha visszaállítani nem is lehet, de emelkedő pályára kell állítani Európa érdekérvényesítő képességét. Akad európai vezető, aki lassan egy évtizede szorgalmazza mindezt! Maradva a védelempolitikánál, Orbán Viktor már 2016-os(!) tusnádi beszédében kiemelte egy közös európai hadsereg fontosságát, hozzátéve, „adja Isten, hogy soha ne legyen rá szükség”. Nos, lett!
Csakhogy Macron álláspontjával akad néhány bökkenő, amelyekről már megint nem beszélünk! Egyrészt, ha megvalósul a francia terv és az emlegetett kétezer fős „tanácsadói, támogatói” feladatokat ellátó kontingens Ukrajnába megy, ahol, ne adj Isten, elpusztul, Macron majd hadat üzenn Moszkvának?
S ha már itt tartunk, kinek a nevében? A NATO tagállamaként az egész katonai szövetséget rántja majd a háborúba, vagy kizárólag Franciaországot? Hol vívják majd ezt a háborút? Kizárólag Franciaországban, vagy ahol éppen lehetőség van rá? Láttuk a második világháborúban, a Hortobágyon például remek kis páncéloscsatákat lehet vívni! Álnaiv, már-már az ostobaság határát súroló kérdések ezek, elismerem. De még ennél is nagyobb ostobaság atomháborúval fenyegetni Oroszországot, Macron két boksz edzés közben mégis talált rá időt.
S csak hogy tovább hűtsük a kedélyeket, lássuk, mit mond a francia nép! Lenne kedvük háborúzni Ukrajnában? 91 százalékuknak nem! Egy február végi felmérésben csupán a franciák 9 százaléka mondta azt, nyerhető a háború Ukrajnában (még a lengyeleknél is mindössze 17 százalék), és 35 százalékuk véli csak úgy, Ukrajnát segíteni kell korábban elvesztett területeinek visszaszerzésében. A lakosság közel harmada (30 százaléka) szerint viszont Kijevet egyszerűen rá kell kényszeríteni a béketárgyalások megindítására. Csak a rend kedvéért, az európai átlag ugyanitt 31 és 41 százalék!
Monsieur Macron, van ennek így értelme?
Megjelent a Magyar7 2024/13-14.számában.
