Barackfavirágzás

A gyümölcsösgazdák mostanában sokat aggodalmaskodnak. Tudják, nincs az a parafinmennyiség, amivel meg lehetne óvni a fákat a nagyobb fagyoktól. Azok pedig márciusban bizony még jöhetnek csőstül… Csupán egyetlen fagyos éjszaka elég ahhoz, hogy tönkrevágja a termést. Az egész éves igyekezet pillantok alatt kárba vész… Nincs szomorúbb látvány, mint a gyümölcs nélküli barack- vagy cseresznyefa.

Egy hónappal előbb jött a tavasz, a rügyfakadás, mint a szokásos. Ráadásul a mögöttünk hagyott hónapokat télnek tényleg csak nagy adag jóindulattal lehet nevezni.

Inkább afféle késő ősz vagy kora tavasz volt. Ennyi csapadék is régen hullott már. Hónapok alatt víz alatt van a földek egy része… De jó lett volna ebből valamennyit félretenni nyárra! Akkor majd hiányozni fog a földnek a nedvesség.

A kártevők kimondottan jóljártak ezzel a langyos téllel. Rengeteg a féreg, a pocok a földeken, de a falusi kamrákban is megjelentek az egerek, a melléképületekben a patkányok. Pedig nem vagy alig tartanak már állatot. Eleség sincs, amiből lophatnának, de a kártevők mégis az ember közelébe költöznek. Semmi sem tűnik igaznak, amit valaha tanultunk, amire réges-rég nagyszüleink okítottak. Dehogy lehet már a kamrában vagy a padlásfeljáróban tartani a füstölt sonkát húsvétig. Megromlana. Csak a hűtőben van biztonságban.

Túl korán jöttél, tavasz. Sokan szeretünk, de igazán várhattál volna még.

Túl hamar fújtál ébresztőt. Remélem, nem kapcsolsz te is őrült sebességre, mint a világ? Csak nem leszel olyan oktondi, mint mi, emberek? Rohanunk egyik helyről a másikra, mint a mérgezett egerek. Önmegvalósítunk, sok pénzt keresünk, s nem vesszük észre, hogy a többszörösét dolgozzuk, mint tíz-húsz éve. Hogy a családok szépen lassan széthullanak. Jó testvéri kapcsolat oly kevés van, hogy szinte kincset ér. A jószomszédi viszony ritka, mint a fehér holló. A csak úgy spontán kávézás és beszélgetés valakinél lassan teljesen elfelejtődik. Szép házak, luxusautók, a falakon belül pedig sivárság, szeretetnélküliség. Nem tudunk örülni a másik örömének. Annak, ha egyről kettőre jut. A jóban is meglátjuk a rosszat…

Mi, akik előbb születtünk, már csak nosztalgiával gondolhatunk vissza a régi szép időkre.

Amikor még számíthattunk egymásra, önzetlenül segítettünk. Ma már a közeli rokontól is röstelkedve kérünk szívességet. Pénzt adunk érte cserébe… Különben nem tudnánk nyugton aludni. Meg aztán, mit gondolna rólunk… Mikor és mivel tudnánk viszonozni?

Ennek a korai tavasznak meglesz a böjtje, mondaná most nagyapám. Ilyesmiben ritkán tévedett, mint ahogy az esőt is jó előre meg tudta jósolni. Még a szellő sem rezzent, de már mondta, szedjük be a száraz ruhát, jönni fog a zuhé…

Nézem a barackfát. Tellendős teli van virágokkal. A naptár szerint még tél van. Szeretném hinni, hogy megússza a fagyot, és nyáron lesz miből baracklekvárt főzni.

Jó lenne hinni, hogy a világ rendje helyreáll, hogy minden szépen kisimul. Csak most kicsit elsietődtek a dolgok.