Donald Tusk globalizmusa
Fényképen nézegetem Donald Tusk arcát: egy arc, amely úgy ráncosodott meg, hogy közben sosem vált felnőtté. Már ennél a megállapításnál maradva is megkísérelhetnénk magyarázatát adni Donald Tusk infantilis árulásának, amivel a lengyel nemzetet, a lengyel hazát éppen most szolgáltatja ki a nemzetközi nagytőkés háttérhatalomnak.
Tusk bűnét (feltételezett) éretlensége sem csökkentheti! Mármint az, hogy bedőlt az új világrend kreátorainak, hogy naivan elhitte, az új Kánaán megvalósulásának egyetlen (legfőbb) akadálya a nemzet. Esetünkben a lengyel nemzet. De vigyázat! Tusk nem azért garázdálkodik barbár pusztítóként, mert gyökereit tekintve nem lengyel!
Nem azért pusztítja tűzzel-vassal a lengyel nemzeti lét és kultúra föltételeit (lásd a lengyel nemzeti televízió letarolását), mert a kasub kisebbségből származik, (amely nemzeti kisebbség Pomerániában, a Visztula és az Odera között él). Bibó István írta az osztrák–magyar dualizmusról, hogy az az „eltorzult magyar alkat” következményeként jött létre. Ennek ellentmond Magyarország korabeli (robbanásszerű!) fejlődése. Bibó megállapítása ma sokkal inkább Donald Tusk politikai ámokfutására érvényes. A globalista tervektől „eltorzult európai alkat” a szemünk láttára végzi szolgalelkű érték-pusztításait!
Tuskot 2014-ben az Európai Tanács elnökévé választották. Igencsak megtetszhetett neki a tisztség, mert 2017-ben már a lengyel kormány tiltakozása ellenére Donald Tusk továbbra is az Európai Tanács elnöke maradt. S mint jól betanított, agymosott és jól fizetett brüsszelita, már ekkor célozgatott arra, hogy a liberális demokrácia szemszögéből ítélve cseppet sem tetszik neki a Fidesz és Orbán Viktor politikája. Tehát a magyar nemzetet szolgáló politika. Történik mindez azután, hogy az Európai Parlament már kétszer is elítélte Lengyelországot a genderoktatás elutasítása miatt!
A történelmi munkákat is publikáló Donald Tusk sejthetőn nem találkozott – vagy ha igen, a pénzcsörgető bankár Mefisztó sugallatára sürgősen iparkodott elfelejteni – a lengyel kultúra és történelem mélyebb rétegeivel. Az értelmiséget a nemzethez kötő, ott megtartó nemzeti költészettel, irodalommal, zenével, s általában a nemzetet alkotó kulturális kincsekkel. Ezek persze egyre több figyelmet érdemelnének a pénzalapú civilizáció hamis értékei között. Jerzy Snopek írt bevezetőt az 1988-ban megjelent Alvó lovagok, lengyel regék és mondák gyűjtemény elé.
De vigyázat! A tomboló globalizmus (Tusk globalizmusa is) már a fogalmak élő jelentését és jelenlétét is támadják. Az új világrend korifeusai a bulvárhangú Hararival hirdetik megváltó ideológiájukat, egy új világrend (kikerülhetetlen) közeli megvalósulását, ahol talán az Alvó lovagok helyett korszerűbben hangzik a Hibernált lovagok kifejezés.
