Nagyüzem
Rég nem tapasztalt fordulatszámon zakatol a magyar diplomácia. Szijjártó Péter már korábban is eszméletlen energiával „szántotta fel” a pályát, de a magyar kormányfő elmúlt néhány napja még a Szijjártó-féle tempóhoz szokott magyar közvélemény számára is meglepő lehet.
A villámgyorsan megszervezett kijevi találkozó után előbb Moszkvába, majd egy rövidke csendes pihenő után, lapzártánkkal egy időben, Pekingbe repült Orbán Viktor, hogy az európai kormányfők közül egyedüliként tárgyaljon a háborúzó felekkel. A békemisszióként emlegetett körút megkoronázása nyilván egy washingtoni látogatás lenne, de Joe Biden legutóbbi szereplése után a magyar kormányfőben bizonyára van annyi tapintat, nem terheli az élemedett korú amerikai elnököt újabb problémákkal.
A háború kitörése óta az európai vezetők egymásnak adták a kilincset Kijevben, hogy lövedékálló mellényben és alulméretezett sisakban fotózkodhassanak Zelenszkijjel. Orbán sokáig kivárt, de kis túlzással, egy perccel azt követően, hogy Magyarország átvette az Európai Unió soros elnökségét, a magyar kormányfő már úton is volt Kijevbe. Az ukrán rezsim persze ettől nem lesz kevésbé soviniszta, de, hogy magyar testvéreinknek a kétoldalú kapcsolatok rendeződésével egy kicsikét jobb lehet saját szülőföldjükön élni, nem kétségbe vonható. Ahogy az sem, politikai PR szempontjából milyen jó üzenete van egy kijevi látogatásnak, a hírek szerint ráadásul komoly gyakorlati, gazdasági haszna is lehet.
A magyargyűlöletbe lassan teljesen beleőrülő Daniel Freund, magára Magyarország-szakértőként hivatkozva (!!!), az Orbán–Putyin-találkozó után a Spiegelnek már egyenesen arról delirált, Magyarországot meg kell fosztani a soros elnökségtől.
Hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát, nem kétséges. Hogy az ukrán nép a háború áldozata, nem kétséges. De azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a háborút előbb-utóbb valahogy le kell zárni.
A gazdasági szankciók nem működtek (a már emlegetett Borrell szerint nem is az volt a céljuk – hagyjuk is), Ukrajna önerőből pedig képtelen kiverni az oroszokat saját területéről. Két út maradt hát. Az egyik Orbán Viktoré. Tárgyalni, beszélni, egyeztetni, kicsikarni valami megállapodást, még akkor is, ha tudjuk, a nagyhatalmak nem szeretik az ilyesmit. A másik a konfliktus eszkalációja, NATO és Oroszország háborújává. Tessék választani!
Megjelent a Magyar7 2024/28. számában.
