Lesz még a magyaroké Felvidék (a politikában)?
Ha Macron a választási kudarc után feloszlatta a nemzetgyűlést Franciaországban, akkor a Magyar Szövetség elnöksége és országos tanácsa is simán megtehetné mihamarabb ugyanezt saját magával a Felvidéken! Mert ugye elég nagy kudarc ez a mostani EP választás, ahogy szokták volt mondogatni, a Holdról is észlelhető. Ez most nem jelenti feltétlen a fejek hullásának erőszakos követelését, hanem egyszerűen be kell látni, hogy az etnikai párt ebben az összetételben, az általa megfogalmazott lehetőségekkel és pártpolitikájával nem képes kilépni a saját árnyékából, nem tud egyről kettőre jutni, nem tudja megfelelő módon motiválni a felvidéki magyar választókat! Mintha a tűz hiányozna belőle vagy egy jó gyújtós…
Hosszú idő óta csupán eredménytelen egyhelyben topogás van, ami már lejtmenetbe váltott át! Az őszi parlamenti választásokon a Szövetség a szavazatok mindössze 4,39%-át tudhatta magáénak, ami 130 ezer voksot jelentett szeptemberben, szombaton pedig az EP-választáson még kevesebb, csak 3,9 százalék jutott neki, ami 57 350 voksot jelentett számára. Tehát a lejtmenetet nemhogy nem sikerült megállítani, hanem minden fogadkozás ellenére továbbra sincs változás az etnikai pártban!
Most rövidebb szünet lesz a választási maratonban, bő félév alatt ugyanis négyszer járultunk az urnához (már aki): parlamenti választás volt szeptemberben, majd a kétfordulós köztársaságielnök-választás és a minap az EP-választás.
Viszont nem lenne megfelelő az a recept, hogy az önkormányzati választásokon sikeres embereket kiemeljük és felrakjuk húzóembereknek az országos listára, mivel aki ismert a magyarok között az egyik régióban, az nem biztos, hogy szavazatfogó lesz egy másikban.
Megállapíthatjuk, hogy az országos választási megmérettetések nekünk az utóbbi időben nem fekszenek! Az utóbbi években két-két alkalommal buktuk el a szlovák, illetve az európai parlamenti választásokat. Látjuk, egyedül ezeken nem megy, és csak a megyei és a helyi önkormányzati választások hoznak sikerélményt. Úgy tűnik, hogy a magyar párt annak ellenére, hogy fuzionált, egyre inkább regionális párttá válik, és az országos választásokon nem terem neki szólóban babér.
Hiszen senki sem szeret vereséget szenvedni, a győzelemi vágy nemcsak a sportban, hanem a politikában is érvényes. Az utóbbi időben pedig a magyar pártok ezzel nem kényeztettek el minket, ezért találhatták meg a magyar választók az esélyesebb szlovák pártokat. Ha pedig a szlovák pártok listáján felbukkan egy-egy ismert magyar személy, akkor ez még vonzóbbá teheti számukra az adott szlovák pártot. Ódor Lajos, a Progresívne Slovensko (PS) listavezetője kapta a legtöbb szavazatot, 294 944-et az EP-választásokon Szlovákiában, ki tudja, mennyi magyar karika van ebben, biztos elég sok. Berényi József, a Magyar Szövetség listavezetője pedig 31 469-et, csak sejteni lehet, hogy szlovák karikák nélkül kapott ennyit. Várhatóan úgy alakulhat majd a jövőben a szlovák pártok választási taktikája, beleértve a nemzetiségi politikát is, hogy végy a listára egy közismert magyart…
Nem beszélve arról, hogy minden politikai párt legfontosabb célkitűzése a parlamentbe jutás. Csökkenő lélekszámunk és kiábrándultságunk miatt ez egyre nehezebben érhető el, és a tendenciák azt sugallják, hogy ez a jövőben még nehezebb lesz. Az viszont sajnos nehezen elképzelhető, hogy Szlovákiában pozitív diszkrimináció érintse a nemzeti kisebbségeket egy 3 százalékos parlamenti küszöb formájában...
Vagy pedig érdemes lesz újra gondolni az etnikai párt egész koncepcióját?! Átformálni a Magyar Szövetséget a magyarság számára elfogadható, komoly perspektívával rendelkező erős gyűjtőpárttá! A pártpolitika megvalósításához pedig szükség lenne tenni vágyó, fiatal, új arcokra, akiket a legközelebbi országos választásokig fel kell futtatni, ismertté kell tenni, be kell vonni őket a legfelső pártvezetésbe!
A párt szeptember 28-án tartja kongresszusát, amelyen új vezetést választ! Majd elválik, mennyire lesz tisztújító és milyen mértékben mérföldkő a felvidéki magyar politikában.
