Állampolgárságaim
Egyelőre még csak kóstolgatom, ízlelgetem a digitális állampolgár szókapcsolatot, amivel most akaratlanul is megkínáltak az anyaországban. 2011-ig csupán sima szlovák állampolgár voltam, aki boldog volt, amikor megkapta a magyar igazolványát a kétezres évek elején.
Emlékszem, édesapámmal együtt vettük át a Csemadok érsekújvári nagytermében. Ő könnyes szemmel egyfajta elégtételt érzett, hiszen a második világháború után, a hontalanság éveiben elvették tőle a magyar állampolgárságot. Koccintsunk rá egyet, mondta boldogan. Sajnos a magyar állampolgárság teljes visszaszerzésének lehetőségével már nem tudott élni, pedig nagyon szeretett volna.
Nekem viszont megadatott, és már csak azért is éltem a lehetőséggel, hogy szüleimnek ily módon szolgáltassak elégtételt: amitől őket megfosztották 1945-ben, azt én visszaszereztem 2011-ben.
Nem sokkal később a feleségem, a fiam és a lányom is követték a példámat, így ma már mind a négyen kettős állampolgárok vagyunk, és semmilyen hátrányunk nem származik belőle. Igaz, soha nem is kérkedtünk vele, magánügyként tekintettünk rá. Aki viszont azért nem él a magyar állampolgárság felvételének lehetőségével, mert fél attól, hogy elveszíti a szlovákot, nos, tévedésben él. Soha senki nem fog becsöngetni hozzá, hogy hékás, mivel felvetted a magyart, add vissza azonnal a szlovák állampolgárságodat! Persze nem szükséges mellet döngetve, provokáló módon hangoztatni a magyar állampolgárság felvételének tényét…
Vénségemre pedig úgy hozta az élet, hogy szlovák állampolgárként tudok a szülőhelyemen létezni, magyar állampolgárként pedig Magyarországon a gyerekek és az unokák közelében! Ezt pedig javarészt a kettős állampolgárságomnak köszönhetem!
Januártól viszont már nemcsak szlovák és magyar állampolgár vagyok, hanem az anyaországban digitális is.
Fokozatosan értem el erre a szintre a kormányablakos, ügyfélkapus, okostelefonos múltamnak köszönhetően. Digitális állampolgárként állítólag a jövőben majd a szolgáltatások igazodnak hozzám, és nem nekem kell igazodnom az ügyintézéshez. Egyelőre nem érzem az előnyeit, de állítólag ez egy olyan szolgáltatás, ami az állampolgárok igényein és elvárásain alapul. Digitális állampolgárként a jövőben nem kell különböző hivatalokat és felületeket felkeresni. Egy helyen intézheti az ember a legfontosabb ügyeket, például a vállalkozásindításhoz, a költözéshez, az autóvásárláshoz kapcsolódó elintéznivalót, a különböző hivatalokkal való kapcsolattartást. Tehát olyan életesemény-központú.
Meglátjuk, hogyan fog ez élesben működni! Kicsit szkeptikus vagyok, mivel egy Magyarországon őshonos bürokratikus rendszert kellene leépíteni tőlem kissé idegen, digitális formában.
A szülőföldön maradok tehát egyelőre sima szlovák állampolgár, az anyaországban viszont már digitális is vagyok. Megmondom őszintén, nem igazán tudok vele mit kezdeni. Mintha digitális állampolgárként a mesterséges intelligencia beszippantott volna. Létezik-e valamilyen szinten összefüggés? Nem tudom… Kicsit tartok az okostelefonba zárt élettől!
Egyelőre csupán azt érzem, hogy kettősségben élek. A szülőföldtől, Érsekújvártól nem tudok elszakadni, nem is kell igazán, hiszen a régi fa gyökereit már nagyon nehéz kiszakítani.
Az új, magyarországi lakóhelyemmel pedig egyelőre ismerkedem, kicsit még idegenül, digitálisan mozgok ott nyár óta. Digitális szülőföld azonban nem létezik, csak az állampolgárság lehet olyan…
Megjelent a Magyar7 2025/7. számában.
