Globális átverések, avagy mi van a kólás kupakon
Vannak, akik szerint a magyar nemzet túlzottan sokat használja a zászlaját, mintha ezzel valamiféle erőfölényt akarna mutatni másokkal szemben. Pedig, ha körülnéznének a világban, láthatnák, hogy délre, nyugatra, de még északra vagy keletre is sokkal durvább példákat találhatunk.
Aki ismer, tudja, hogy az egyik legszembetűnőbb káros szenvedélyem a kólafogyasztás. Próbálkoztam ugyan az elhagyásával az egészséges életmód jegyében, de legfeljebb a zéró verzióig jutottam. Tudom, hogy nem a legjobb döntés, de az életben nem lehet mindent tudatosan csinálni – sőt, nem is kell.
De most nem a kólafogyasztásom a lényeg, hanem maga az ital palackja. Két éve az EU szabályozásának köszönhetően a műanyag palackok kupakja nem levehető, és ha valaki elhagyja az uniós határokat, ismét szabadon csavargathatja. Sőt, más furcsaságokat is megfigyelhet.
Tavaly õsszel Albániába utaztam, ami egyre népszerűbb úticél a magyar és szlovák turisták körében. Én a munkát kötöttem össze az ország gyors és persze felületes megismerésével, de feltűnt, hogy a nemzeti lobogó szinte minden üzletben jelen van. Ebben még nem is lenne semmi meglepő, hiszen a helyi mentalitás része, de az már inkább, hogy a Coca Cola is részt vesz ebben. Az üditőital palackjainak kupakján ugyanis a vörös alapon a kétfejű sas – vagyis az albán címer – szerepel.
Ezen elgondolkodva arra jutottam, hogy az amerikaiak talán csak az EU-ban ennyire globalisták, azon kívül viszont simán alkalmazkodnak a nemzeti közeghez. Persze a Balkán mindig is más világ volt, de aztán pár hónappal később Zürich repterén ismét megdöbbentem.
Sokan tudják, hogy Svájcban jelentős albán kisebbség él, elég csak a fociválogatott összetételére gondolni. De van még egy fontos kapocs: a zászló. Mindkét ország lobogója vörös alapon hordoz egy jellegzetes szimbólumot, Svájc esetében egy fehér keresztet. Az igazi meglepetés viszont az volt, hogy a Coca Cola ottani palackjainak kupakján is a svájci címer szerepelt, jelezve, hogy az adott országban készült.
Tehát elhagyva az EU-t, a globalista politika hirtelen átalakul, és fontossá válnak a nemzeti szimbólumok. Még ha az albánokra rá is süthetnék a nyugati nagyképűséggel, hogy nacionalisták, a svájciak esetében kinek lenne ehhez bátorsága?
Látszik, hogy a világ egészen máshogy működik, mint ahogy azt az EU diktálni szeretné. Még egy olyan apróság is, mint egy üdítős kupak, tükrözi ezt. Az emberek igényeinek figyelmen kívül hagyása pedig túl régóta zajlik, és ha valaki kicsit is ismeri a történelmet, tudja, hogy ezek a folyamatok hova vezetnek.
Jobb lenne, ha Brüsszelben végre felismernék: az európai közösséget nem lehet ideológiával építeni. Ha vissza akarják vezetni az eredeti céljaihoz, a gazdasági érdekeket kell előtérbe helyezni – az európaiakat, nem pedig a külső erőkét.
