Önsorsrontó Európa
„Nem! nem az ellenség, ön fia vágta sebét.” Gyakran jut eszembe Kisfaludy Károly több mint két évszázada írt verse, különösen mostanában, amikor Európa szellemi Mohácsát éli. Az összehasonlítás talán azért nem erőltetett, mert miként a mohácsi csatavesztés sem egyik napról a másikra szakadt az ország nyakába, Európa (mint nagyhatalom) leépülése sem tegnap kezdődött.
Amit ma tapasztalunk: a gazdasági visszaesés, az önmagunk ellen hozott képmutató szankciók (amikkel magunknak ártunk leginkább, ezért mindenki úgy játssza ki, ahogyan tudja), az egy helyben topogás, az esztelen, romboló tervek nem tegnap lettek kitalálva. A Soros-birodalom, az amerikai mélyállam, a háttérhatalom nem pár éve vetette ki hálóját a kontinensre, és válogatta ki azt a vezetői garnitúrát, amely alkalmas aljas céljai eléréséhez.
A múlt héten Münchenben tartott biztonsági konferencián Európa akkora pofont kapott, hogy a fülcsengése talán sosem múlik el. Amikor kiderült, hogy az USA Oroszországgal és Ukrajnával fog egyezkedni a békéről, s a tárgyalóasztalnál pótszéket, sőt állóhelyet sem kapnak európai vezetők, úgy eltátották a szájukat, hogy azóta is csak hápognak. Mi az hogy? Azt meg hogyan?
De vajon miért gondolta az oroszok által májashurkának becézett Olaf Scholz, a bankárok által „megcsinált” Emmanuel Macron, vagy a hazájában, Németországban miniszterként megbukott Von der Leyen, hogy ne soroljuk tovább a sok árulót, tán közük lehet egy rendezéshez? Hogyan ülhetnének Putyin és Trump mellett egy tárgyalóasztalhoz, amikor ők még most is arra a partizánra játszanak, aki negyven évvel a békekötés után is a dzsungelben robbantgat? Egyszer már, Merkel asszonnyal az élen, eljátszották a „majdnembéke” tervét, ami csak az időhúzásról szólt, és azt szolgálta, hogy felkészítsék Zelenszkij rendszerét.
S mi lesz a felelősökkel? Kinek fogják meghúzni a fülét azért, hogy fiatalok százezrei haltak meg értelmetlenül? Ki fogja deresre húzni Boris Johnsont, a kifutófiút, akit azért szalajtottak Kijevbe, hogy véletlenül se dőljön dugába a háború terve? Ki fogja elfenekelni Frau Merkelt, aki nyíltan bevallotta, hogy időhúzásra játszottak? Bidennek és csapatának ki nyújtja be a számlát? És Zelenszkij, ha futni hagyják, melyik Karib-tengeri szigeten meglapuló palotájában fog szép lassan elfelejteni ukránul?
A kérdések kérdése mégis az, hogy az európai nép mikor ébred fel abból a kábulatból, amit magának alakított ki? Mikor ér véget a hétköznapi rettegés például Németországban, ahol nem működik az igazságszolgáltatás, és az emberek suttogva beszélnek normális dolgokról? Mikor döbbennek rá végre, hogy nem a levegőbe beszélt JD Vance, az USA alelnöke, amikor kijelentette, Európára a legnagyobb fenyegetést nem Oroszország vagy Kína jelenti, hanem önmaga?
Megjelent a Magyar7 2025/7. számában.
