Micsoda keszekuszaság!
Rendeltem egy jobb fajtának ígérkező trikót egy online áruháztól. Csak azért nem írom le a csomagküldő áruház nevét, mert nem tudom. Ugyanis a megrendelés során és azután is folyton más és más megnevezéssel állt elő. Most persze válogathatnék, de minek. Másként nevezte magát a reklámban, amelyikben felkínálta termékeit, más elnevezés szerepelt a megrendelés visszaigazolásában, más feladó a küldeményen, és más a csomag átvételét igazoló emailben. Na de mit számít mindez, fő, hogy a trikó mérete, minősége és színe megfelel az elvárásaimnak.
Amire a futártól átvettem a kis csomagot, és visszatértem a lakásomba, egy újabb email várt rám valamelyik (nem tudtam már követni, hogy melyik) cégtől. A „tárgy” mezőbe ezt írták: Az Ön számlája + használati utasítás. Ugye ne is mondjam, hogy az email feladója megint más volt. A levél pedig azt írja: Szeretnénk tájékoztatni Önt, hogy az 123456… számú megrendelését sikeresen kézbesítettük. Ezt, ugye, én is tudtam, a saját bőrömön tapasztaltam. Tovább: törődünk a környezetünkkel, ezért a számlát nem küldtük el a csomagban, hanem elektronikusan küldjük az email csatolmányaként. Termékeink használati útmutatóját az „instrukciók” címszóra klikkelve nézheti meg.
Természetesen azonnal felvillanyozódtam, hiszen még sohase kaptam használati utasítást egy trikóhoz. Ráklikkeltem a megadott címszóra, és csalódnom kellett. Nem magyarázták el, hogyan is öltsem magamra, hogyan viseljem, mossam, esetleg vasaljam, és hogyan hajtogassam a megvásárolt ruhadarabot.
Ehelyett egy csomó mindenféle más terméket kínáltak nekem megvételre. Volt köztük nagyon ügyes konyhakés-élesítő, eléggé fura hajszárító, cuki varrógép, pici légkondicionáló és a párja, ugyanolyan pici hősugárzó, autós porszívó, vezeték nélküli mikrofon, jópofa arcmasszázskészlet, frissítő légfrissítő, tettre kész takarítókészlet, ideális vérnyomásmérő, csodás hangú kapucsengő és még sok minden más, de kifogytam a figyelemfelkeltő jelzőkből, így hát abbahagyom a felsorolást.
Két nap múlva jött egy újabb email. Azt taglalta, hogy fontos vagyok a számukra, igenis adnak a véleményemre, ezért kérnek, válaszoljak a csatolt adatlapban feltüntetett kérdésekre. Ezek a szokásosak: mennyire elégedett a megrendelés lebonyolításával, a kézbesítés módjával, magával a termékkel… Az utolsó kérdés: Szívesen ajánlaná szolgáltatásainkat rokonainak, ismerőseinek? Válaszoljon a tízes skála segítségével.
Nem szoktam ilyen kérdésekre válaszolni, de most ha akarnám, se tehetném, mert nem tudom, miféle cégtől jött ez a remélhetőleg utolsó email. A feladó címe ugyanis az összes eddigitől eltér.
Az is lehet, hogy a jó két héttel azelőtti megrendelésemhez tartozik, márpedig azt a csomagküldő céget nem ajánlom senkinek, mert visszaküldtem a tőlük megrendelt tornacipőt. De nem ez volt a gond, hanem az, hogy a pénzemet nem küldték azonnal vissza, ahogy a szerződésben írják. Két hétig vártam, aztán megírtam nekik dörgedelmes levelemet: kérem szépen, várom vissza a pénzemet… Úgy látszik, mégsem tűnt eléggé dörgedelmesnek a levél, mert volt pofájuk azt válaszolni, hogy a reklamációs ívre rossz számlaszámot írtam, ezért nem jött át a szóban forgó összeg. Erre már tényleg dörögni kezdtem, rámutatva, hogy a számlaszám nagyon is helyes. Nem is írtam le még egyszer, hiszen újra és alaposan megnéztem az előzőleg elküldött adatlapon. És lám, másnap megtörtént az átutalás.
Hát, jól megzavart a sok cégnév és emailcím. Most már csak azt nem tudom, hogy ha a megvásárolt trikót is vissza kellett volna küldenem, hogyan nyomoztam volna ki a megfelelő címzettet.
Ja, hogy az adásvételi szerződés alapján? Ellenőriztem: abban csak a „cégünk”, illetve „online áruházunk” szavak fordulnak elő, a fejlécen pedig egy, nem is tudom már, hányadik mozaikszó. És csomagon feladóként szlovéniai cím szerepel…
