Mennyit ér a nők egészsége?
Felháborító! A 21. században, mikor orrba-szájba csak az halljuk mindenhonnan, mennyire fontos a prevenció, kikerült az alapellátásból egy rendkívül fontos megelőző vizsgálat. A női mellultrahang már nem jár ingyen kétévente senkinek. Indokolt esetekben, bizonyos diagnózisok, vagy ha a családban előfordult mellrák, akkor elvégzik. Helyette a rendszeres havi mellvizsgálatot ajánlják a nőknek. Visszatérünk oda, ami néhány évtizede volt a gyakorlat.
Megáll az ész! Régen rossz, ha valamit kitapintunk a mellünkben. Az ultrahang-vizsgálat pont arra jó, hogy az egészen apró elváltozásokat is kimutatja. Fájdalommentes, néhány percig tartó procedúra, mely végén legtöbbször elhangzik a megnyugtatás, minden rendben van. Ha pedig valami még sincs teljesen rendben, továbbküldenek mammográfiára, vagy más vizsgálatokra. A lényeg, hogy időben észre lehet venni a bajt. A mellrák korán felfedezve az esetek döntő többségében teljesen gyógyítható.
Mennyit ér a nők egészsége? Mikor fog megmutatkozni ennek az átgondolatlan, sőt kifejezetten káros döntésnek a következménye? Hány nőnek kell akár fiatalon is mellrákban meghalnia csak azért, mert későn vette észre, hogy baj van? Ott a csomó, ahol nem szabadna lennie.
Naivul azt hittem, hogy ami bevált gyakorlat már hosszú évek óta, az örökre így marad. Megszoktuk a jót, a biztonságot, legalábbis azok, akik rendszeresen eljárunk a nőgyógyászati szűrésekre és nem vagyunk már túl fiatalok. Minden évben preventív vizsgálat, rákszűrés, mellultrahang vagy pedig mammográfia. Ez utóbbi közel sem olyan kellemes, sőt néha fájdalmas, és sokkal kártékonyabb is, mint az ultrahang. Mégis, inkább ezt erőltetik. De már nem 40, csak 45 év felett. Ha ultrahang sincs, hogyan fogják ellenőrizni a 18-45 év között nők emlőinek állapotát? Kérdezem ezt azért is, mert a fiatal nők hosszú évekig, évtizedekig szedik a fogamzásgátlót, aminek egyik mellékhatása a mellrák nagyobb kockázata. Úgy látszik, ez a kérdés csak engem meg talán még néhány nőtársamat foglalkoztatja, a döntéshozók magasról fütyülnek rá…
Szóval visszatértünk az időben 20-30 évet. Megint rajtunk akarnak spórolni. Mert napnál is világosabb, hogy erről van szó. Csak megint rossz helyen akarják megfogni a pénzt.
A magyarázatokból, köszönjük, de nem kérünk. Állítólag nincs elég szakorvos, túl sok, sokszor felesleges és drága vizsgálatot végeznek egy-egy gyanús ultrahang-lelet után… Nos, inkább végezzenek el néhány tucat felesleges vizsgálatot, minthogy fiatal anyukák, vagy éppen unokáiknak örvendő nagymamák essenek a mellrák áldozatául. Csak azért, mert tapintással nem találtak semmit. Vagy, amikor kitapintották, akkor már nagy volt a baj. Esetleg már áttétet is képzett a daganat…
Nőnek lenni sokszor nehéz. Ki vagyunk téve a hormonok játékának, testünk-lelkünk az évek során hatalmas változásokon megy át. A klimaxba lépve ráadásul védtelenné válunk rengeteg betegség ellen. Van, hogy csőstül dőlnek ránk a bajok. Magas vérnyomás, csontritkulás, pajzsmirigyproblémák. Akkor mostantól retteghetünk a mellrák miatt is?
Egyszer megkérdeztem az ultrahangot végző orvost, miért nem elég csak ez a vizsgálat, miért kell a mammográfia is. Azt felelte, mert más látnak az egyik és mást a másik felvételen. Megnyugtatott, higgyem el, így a legjobb és a legbiztonságosabban kiszűrhető az esetleges daganat… Szinte szerencsésnek érzem magam, hogy éppen május végén estem át az ultrahangos vizsgálaton, ahol ismét okosodtam kicsit. Megtudtam, hogy a női mell a pszichés változásokra is reagálhat, akár fájdalom is jelentkezhet, de ettől nem kell megijedni. A nagy baj sokáig csendben lapul…
Most viszont megijedtem. Lehet, hogy a májusi volt hosszú évekre az utolsó ultrahangos vizsgálatom? Most már csak a kellemetlen mammográfiás marad, az se túl sűrűn?
Vagy, ha akarok „szonót”, akkor fizetés ellenében lehet? Hát persze, hogy lehet. Aki megfizeti, annak megcsinálják. Harminc euró nem a világ. Hát persze, annak, akiknek telik rá. De egy gyermekeit egyedül nevelő édesanyának, vagy egy kisnyugdíjasnak ez már komoly tétel. Nem fog nekik telni rá, és nem is jut majd eszükbe, hogy ilyen vizsgálatra is elmehetnének… Ők majd bízzanak abban, hogy nem lesz semmi baj…? Hát valóban erre fele kellene tartanunk a 21. században, amikor a nők jó része még mindig hanyagolja a rendszeres évi preventív vizsgálatokat? Jó lesz nekünk, ha előkelő helyeken szerepelünk a mellrákos statisztikákban?
