Fráter Györgytől Teleki Pálig
A magyar köztudatban az ígéretek, az adott szó vagy a szerződések betartása társadalmi alapkövetelmény. Már a magyar népmesékben is „az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó” a közösségi élet egyik morális alapja. Ez alól a szokásrend alól a politikai taktikázás sem adhat felmentést.
Gróf Teleki Pál politikusi értékrendjében és tetteiben is visszaköszön ez a lovagias magatartás, az adott szó szentsége. Politikai döntéseiben a hit, a szó és a tett (amikor ebben nem akadályozták tőle nagyobb erők) szinte klasszikus egységben volt! Második miniszterelnöksége alatt (1939–1941), miközben a trianoni diktátummal megcsonkított Magyarország területi rehabilitációját tűzte ki élete céljául, a korabeli meghatározó politikai erők, a tengelyhatalmak (Németország, Olaszország, Japán) és a szövetségesek (Anglia, USA és valamivel később a Szovjetunió) között olyan diplomáciai kötéltáncra kényszerült, amellyel próbálta megtartani mindkét háborús pólus jóindulatát a háború utáni területi revíziók tárgyalására.
A Trianonban elcsatolt területek (az ország több mint kétharmada) visszaszerzését a kor politikai-katonai erőviszonyai alapján a hitleri Németországtól remélhette. Ám amikor Hitler Lengyelország lerohanására készülve együttműködésre szólította fel Magyarországot (a Wehrmacht kassai vasútvonalon történő szállítását tervezve), Teleki Pál Németország jóindulatát kockáztatva megtagadta a kérést!
Az évszázados lengyel–magyar barátságra hivatkozva azt felelte: „Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése, hogy ne vegyen részt Lengyelország elleni agresszióban.” Ezt még valahogy csak lenyelte a náci vezetés, és Kárpátalja visszakerült Magyarországhoz, ami aztán kikerülhetetlenné tette Magyarország csatlakozását a tengelyhatalmak triójához. Ekkor változott csak igazi kötéltánccá Teleki Pál „semlegességi politikája”, hiszen Fráter György-i (György baráti) diplomáciával képes volt az angolok „jóindulatát” megtartani, miközben a náci Németország titkosszolgálata is csak jóval később szerzett tudomást Teleki „anglomán” aktivitásairól. Aztán 1940-ben Magyarország „örök barátsági és megnemtámadási” szerződést kötött Jugoszláviával, feltehetően a délvidéki magyarok jogainak, jobb sorsának a biztosításáért. Ez volt az a sorsdöntő politikai lépés, amely a náci Németország vezetésénél „kiverte a biztosítékot”, és meghatározta Teleki Pál további sorsát.
Döntése enyhén szólva sem illett bele Hitler háborús terveibe. A Führer telefonon „beavatkozásra”, a szerződés hatálytalanítására kérte fel Horthyt, cserébe a Délvidéket ígérte.
S ezzel létrejött a politikai csapda, amely Teleki Pál erkölcsi meggyőződése alapján feloldhatatlannak bizonyult. Az adott szó és a szerződések szentségét sérthetetlennek tartó arisztokrata ekkor Hitler és Horthy nyomására szerződésszegésre kényszerült, amivel ráadásul az Egyesült Királyság (Anglia) baráti magatartását is elveszítette.
A történetírás máig megosztott a vázolt helyzet értékelésében. Egy része meggyőződéssel állítja, hogy Teleki Pál a roppant lelki-erkölcsi teher súlya alatt összeroppanva lett öngyilkos. Mások, nem is kevesen, meggyőződéssel állítják, hogy Teleki Pált a német titkosszolgálat gyilkolta meg, nehogy a magyar részvételt Jugoszlávia német megszállásakor – miniszterelnöki szóval – meghiúsíthassa.
Szinte már valószerűtlenül hangzik: Hitler számára – úgy tűnik – a közös ügy (hadjárat) sikerét féltve, a gyilkosság is belefért a bajtársiasságba! Egyébként volt erre számtalan hasonló példa. A gyarmatbirodalmakon élősködve felépülő Nyugat: Anglia, Spanyolország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország machiavellista erkölcsfelfogása nem zárta ki az ilyen „megoldásokat”.
Fráter György (György barát) a Mohács utáni Magyarország egyesítését életcéljának tekintette. Okos szerződésekkel sikerült megtévesztenie a török szultánt, és Magyarország időleges egyesítésével, a keresztény kultúrát is mentve, Habsburg Ferdinánd koronája alá hozta vissza Erdélyt. És mit lépett ekkor Ferdinánd? Csak ámulhatunk! Persze nem azon, hogy hálából bíbornoki kalapot kért Rómától György barát számára. Sokkal inkább azon, hogy megadta az engedélyt Fráter György meggyilkolására! Ki érti ezt?
Megjelent a Magyar7 2025/34.számában.
