Gyerek, tej, fegyver - a szélsőjobb szerint ez a „normalitás”

A felvétel első pillantásra csak egy rövid videó, amelyből rengeteg mém készülhet a humoros oldalakon. Ezek célja, hogy néhány másodpercre tematizálják a közbeszédet, de a mögöttes üzenet sokkal súlyosabb. Mert amikor egy szélsőjobboldali, holokauszttagadó politikus, aki sosem ítélte el Hitlert, „liberálisokról” beszél, az nem feltétlenül csak a klasszikus liberálisokat vagy a balliberális értelmiséget támadja, hanem minden olyan demokratát, konzervatívot, szociáldemokratát vagy kereszténydemokratát, aki hisz a jogállamban, az emberi méltóságban, a polgári értékekben, a hagyományokban és nem utolsó sorban: a kereszténységben.

Itt kezd érdekessé válni a történet. Mert mit is üzen Mazurek valójában? Hogy az erőszak, a fegyverek, a családpolitika és a provokáció a „mi oldalunk”. Mert nálunk van a „józanság” és a „normalitás”, a „hazafiasság”. Ez nemcsak kampányszlogen, hanem nagyon is tudatosan a kulturális harc része, amelyet Mazurekék már régóta folytatnak. És sajnos nagyon is jól, erről viszont majd később.

Ha valaki még mindig úgy gondolja, hogy a Republika csak egy hangos antiglobalista, euroszkeptikus párt, amely néha túllő a célon, annak érdemes visszatekinteni az indulásukra. Az ĽSNS-ből nőttek ki, abból a pártból, amely szerint a romák paraziták, a magyarok potenciális ellenségek, akiket a Duna mögé küldenének, a demokrácia pedig legfeljebb átmeneti kellemetlenség, amelyet majd úgyis felvált egy tekintélyelvű rendszer, ahol rend lesz, és a „parazitáktól” megszabadulhat mindenki.

A kommunisták nem szűnnek meg, csak átalakulnak – ismerős lehet ez a mondás, amely szerintem a szélsőjobboldalra is igaz. Néhány év elteltével Szlovákiában ez az oldal átalakult.

Az uniformist és a gárdista ruházatot felváltotta az öltöny, a politikusaik pedig szofisztikáltabbak lettek. Mazurek nem először csinál ilyen videókat, ahol mosolyog, posztol, influenszerkedik. A nyílt uszítást felváltotta a selymes Instagram-filter és a „családbarát” radikalizmus. A tartalom azonban ugyanaz maradt: kirekesztés, agresszió és egy olyan Európa víziója, ahol a tolerancia, a kultúra sokszínűsége és a hagyományos értékek nem léteznek.

Ugyanakkor rá kell mutatni még egy súlyos és fontos jelenségre, amelyet Mazurek a videójával, akarva-akaratlanul bevitt a köztudatba: a fegyverkultuszt. Az Egyesült Államokban ez évszázados vita, kulturális beágyazottsággal, jogi tradícióval és egy meglehetősen sajátos történelmi háttérrel. Ott is megosztó, ott is vitatott, és ott is rengeteg ebből fakadó tragédia és veszély. Szlovákiában azonban, ahol a demokratikus intézmények eleve törékenyek, teljesen máshogy kell ezt értelmezni. Amikor egy szélsőséges politikus kezében a fegyver nem a szabadságot, hanem a fenyegetést jelképezi. Nem az önvédelmet, hanem a másik megfélemlítését szimbolizálja. És akkor gondoljuk hozzá azokat a kijelentéseket, amelyeket Mazúrek néhány évvel ezelőtt kiabált Pozsonyban egy turistacsoportra.

Mindez pedig még ijesztőbbé válik, ha hozzátesszük azt a jelenséget, hogy a Republika a legfrissebb felmérések szerint már a negyedik legerősebb politikai erő az országban. A fiatalok körében különösen népszerűek: lendületesek, zajosak, aktívak, és ügyesen építik a közösségeiket.

Barátságosnak tűnnek, paradox módon pedig meghallgatnak minden véleményt, éppen ez teszi őket vonzóvá sokak számára. Látszólag befogadóak, könnyen magukhoz vonzzák azokat, akik egy közösséghez szeretnének tartozni. De vajon hány követőjük tudja, hogy kik is valójában ezek az emberek? Hányan látják, hogy a felszín mögött egy romboló, kirekesztő világkép húzódik?

Lehet, hogy csak kevesen. De ha mégis így van, az baj. Ha sokan látják, és mégis követik őket, az még nagyobb baj. Ha viszont ez így van, akkor nem Mazurekkel van a legnagyobb probléma, hanem a szlovákiai társadalommal.