A közös uniós hadsereg létrehozása ma nem időszerű, mert a jogi, politikai és stratégiai feltételek egyszerre hiányoznak.
Az elmúlt években csendben, de annál radikálisabban alakult át, mit is jelent ma „celebnek” vagy „sztárnak” lenni.
Az Európai Unió ifjúságát (netán egész keresztény lakosságát?) készülnek „Ukrajnáért” az orosz–ukrán tűzvonalban feláldozni! Miért is?
Amilyen egy ország, olyan a kormánya, olyan a lakossága, és ebből következően olyan a működése – a közbeszerzést is beleértve.
Ki ismeri ki magát a fegyverszünetről, a háború befejezéséről szóló hírcunamiban? Ki akarhat itt igazán békét?
Évről évre egyre több olyan téma is felmerül, ami nyugtalanítja az embert, s bizony rácsodálkozik, milyen rossz irányt vett a világ fejlődése.
Csak magunkban bízhatunk, csak a magyar parlamenti képviselet képes az érdekeinket megfelelő módon képviselni! A felismerésért köszönet, köztársasági elnök úr!
Sok mindenre fény derült már a Tisza programjából, de a nemzetpolitikai elképzelésekről eddig szinte semmi.
Jó lenne bízni abban, hogy Európa még képes tüzet rakni trójai falovainak vázán, hogy azoknak és nem saját magának a poraiból főnixként éledjen újjá!
Nemcsak karácsonykor, hanem mindennap.
Lassan a gazdálkodónak már annyi időt kell uniós formanyomtatványok felett tölteni, mint a traktorban, ez pedig semmiképp sem jó arány s irány.
Hozzászokunk ahhoz, hogy egyre kevesebb kézben összpontosul a világ, miközben a sokszínűségről beszélnek azok, akik helyettünk akarnak dönteni.
Úgy tartja a mondás, minden rosszban van valami jó. Ha a szlovák politika szembesít minket a valódi arcával, kijózanító erővel hathat a kormánypártok felé hajló magyar választók körében.
Sokáig érlelődött bennem az elhatározás, hogy átvigyem a kommunikációs eszközeimet más szolgáltatóhoz.
Mindent átütő hangzavarok megbontják gyakran a békességünket.
Az elszabadult indulatháborúból, jól felmérve a helyzetet, a Magyar Szövetség kimaradt.
Az emberek az eléjük tárt történelmi tények hatására képesek megváltoztatni a véleményüket.
A felmérések egyáltalán nem mellékesek, a választók ugyanis előszeretettel állnak az erősebbek oldalára, az esélytelenekre pedig nem szívesen voksolnak.
Négy év alatt 46 százalékkal csökkent az alkoholeladás! Elsőre örülni kellene a hírnek.
Bizonyára nem vagyok egyedül az 1989-es korosztályból, aki úgy érzi, november 17. munkaszüneti jellegének megfosztásával degradálódott a nap jelentősége.