Valahol Európában

Kedvenc szakállas zsidó viccem jut eszembe, ahányszor szembejön ökölrázósan az eltemetettnek vélt múlt. Így hangzik: „Jézus Krisztus ellátogat a Földre, több helyen megfordul, s mindenhol csalódás éri, amikor látja, hogyan viselkednek az emberek. Végül felkeresi a szülőföldjét, s bekopogtat egy ácsmester ajtaján. Az mosolyogva nyit ajtót, rátekint, aztán elsötétülő tekintettel beszól a műhelybe: Izsák, hozd a szeget meg a kalapácsot, már megint itt van!”.

A viccet csak parabolának szántam, mert a keresztényüldözés mellett sok más is itt van megint. Itt van a cenzúra és a kizárólagosság, az egyetlen elfogadható és igaz vélemény, mely megfertőz mindent, amit megérint.

S nem csak megfertőz, meg is ront. Elsősorban az emberi gondolkodás képességét temeti maga alá. Az állam alapjait jelentő intézményeket rombolja földig. Tényeket bélyegez szélsőségnek, hazugságnak, rémhírterjesztésnek. S most már nem pártközponti főkáderek ítélnek szilenciumra – vagy még rosszabbra – szólni bátorkodókat, hanem bűnüldöző szervek és magukat „függetlennek” és tárgyilagosnak mondó bíróságok is. Reszkessen, aki még elhiszi, hogy Iustitia (Justicia) bekötött szemmel, egyenlő mértékkel mér, hatalomtól, pénztől, társadalmi státustól függetlenül, morális (erkölcsi) alapon szolgálja és szolgáltatja az igazságot, nem az uralkodó ideológiai áramlatok elkötelezettjeként.

Ideológiai büntetőperek folynak szép Szlovákiában. Újra. Korábban is volt egy ilyen per újdonsült – még mečiarista – demokráciánkban. Néhai Duray Miklós kapott jogerős bírói ítélettel egymillió koronás büntetést, amiért a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Pártról azt mondta, hogy az egy fasiszta (ideológiájú) párt.

Különös per volt ez: a bíróság nem volt hajlandó azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mit is jelent a fasizmus, a bírói igazságszolgáltatás számára Mussolini ideológiája azonos volt Hitlerével és a nemzetiszocializmussal. Az erkölcs és objektív igazság nevében persze… Alapfokon és fellebbviteli szinteken is. Mert ilyet egy „magyar” egy többségi szlovák politikai formációról ITT nem mondhat.

Fenséges uniónkban az irányadó főideológusok és irányadó médiáik nyakra-főre fasisztáznak mindenkit, aki nem az ő „vallásukat” vallja és hirdeti. Mert a saját véleményüket ma az egyetlen lehetséges igazságnak tartják.

Folyamatban van a Bombic-per, érdekes lesz meghallgatni a bírói ítélet indoklását, hisz nem csupán a holokauszt-tagadás – erről hatályos törvényi tiltás szól! – van terítéken, hanem az ukrajnai háborúról közzétett sok tény és vélemény is. Az ideológiai – valójában politikai – perek mindig tanulságosak. Mert ha például irányadók (és mainstream aktivistáik) fasisztáznak nem irányadó, köztiszteletben álló vezető politikusokat, az nem bűncselekmény, csak szabad véleménynyilvánítás. Ahogy a palesztinbarát tüntetők és szónokaik antiszemita transzparensei és szónoklatai meg világhálós írásai-bejegyzései is. Fordítva ez már Btk.-ba ütközik(?).

És lassan megkezdődik a COVID19-es perünk is. Ebben világelső lesz Szlovákia, s nemcsak a perben, hanem abban is, hogy Szlovákia bírósági perrel akar eldönteni egy, az egész világban folyó orvosszakmai – gyógyszergyártói vitát.

Nincs ország, ahol ne lenne szakmai és politikai vita arról, hogy jó volt-e a járványkezelés, a társadalmi-gazdasági élet megbénítása, helyes volt-e az Unió Pfitzer-gate-je, jó-e, hogy még most is érkeznek az előrendelt vakcinák, amelyeknek kísérleti jellegét ma már egyre többen ismerik be, ahogyan a kötelező vakcinázás idején ismeretlen káros mellékhatásait is… Ezekről a kételyekről tényleg tilos ebben a kis országban beszélni?

Értem én, hogy az akkor felelős döntéseket meghozó szaktanácsadók – akiknek a nevében leginkább egy felturbózott influenszer-politikus beszélt – utólag sem vallják be, hogy nem autonóm döntéseket hoztak, hanem vak reménnyel követték az uniós gyógyszerügynökség ajánlásait, nehogy már ütközniük kelljen a főokosokkal, akik ugyanúgy semmit vagy csak keveset tudtak a vadonatúj vakcinákról, mint ők, s azt sem merik kimondani, hogy pár évtized múlva talán majd megfogalmazható lesz, mennyit használt vagy ártott a sokmilliós mintán tesztelt oltószer. Világszerte egyelőre csak annyit lehet róla biztosan tudni, hogy a vírus terjedését nem akadályozta meg. (Nálunk ennek az ellenkezőjéről szólt az „oltás egyenlő szabadság” jelszó. Az nem volt rémhírterjesztés?!)

A többi hatás világszerte vita és további megfigyelések tárgyát képezi. Szlovákiában mégis büntetőpert indított az ügyészség az egyetlen nyilvános ellenvéleményt megfogalmazó orvos-politikus ellen… Hát, ez is egy izgalmas – politikai hátterű – per lesz.

Izgalmas lesz látni-hallani a rémhírterjesztés vádját előterjesztő ügyészt meg a bírót is, aki ítéletet mond majd az ügyben. Peter Kotlár vádlottnak annyit üzenhet egy magamfajta szakavatatlan ember, hogy a Contergan-botrány kirobbantója, Frances Oldham Kelsey doktornő is megjárta a maga kálváriáját. (Terhességi reggeli émelygés ellen fejlesztett gyógyszert egy német gyógyszergyár, 1957-ben egy újfajta vegyületet, thalidomidot tartalmazó csodaszert dobott piacra. A csodaszer csaknem 90 000 vetélést okozott, és legalább 20 000 gyerek végtagok nélkül született miatta.) Dr. Frances Oldham Kelsey volt az, akinek közbelépésre az USÁ-ban 1960-ban nem engedélyezték a gyógyszert, pedig a gyógyszercég megpróbálta lejáratni és kirúgatni is. (Két évvel később JFK kitüntette a bátorságáért.)

Öt év után vissza kellett vonni a Contergant Nyugat-Európában is. Szakmai okokból, nem ügyészi vagy bírói túlbuzgóság miatt! (Ők akkor még csak a botrány kirobbanása utáni kártérítési perekben szerepeltek.)

Tanulhatnának ebből és az ehhez hasonló esetekből progresszív ideológiával megfertőzött igazságszolgáltatóink és bűnüldözőink is. Érdekes ugyanis, hogy a COVID19-járványkezelés törvényessége ügyében, legfőbb ügyészi kezdeményezésre indított vizsgálatot a nyomozóhatóság azzal zárta le: nem kell semmilyen eljárást lefolytatni a járványkezelés és a megugrott halálozási ráta miatt, mert minden a legnagyobb rendben történt, nem volt törvénysértés. (A svédeket ki fogja beperelni, az uniós gyógyszerügynökség vagy a WHO, amiért náluk nem volt „lockdown”, kötelező tesztelés vagy oltás?!)

Szóval: az esetleges járványkezelési hibák és tévedések meg „járulékos veszteségek” miatt senki nem felelős. Az ellen viszont, aki különvéleményt jelentett be, mert arra a következtetésre jutott, hogy a járványkezelés és a kötelező vakcinázás nem volt tudományosan egészen megalapozott és biztonságos, s hogy a következményekkel még ma sem vagyunk tisztában, vádat emeltek és pert indítottak „COVID19-szakértő” bűnüldöző szerveink… Szóval: már megint itt van. Már megint bűn mást gondolni, más tudományos következtetésre jutni, kételkedni…