Itt már mindenki sztár?
Az elmúlt években csendben, de annál radikálisabban alakult át, mit is jelent ma „celebnek” vagy „sztárnak” lenni. Ez a jelenség Szlovákiában is megfigyelhető, de mivel jobbára a magyarországi médiát követem figyelemmel, így az ottani viszonyokba még inkább belelátok.
Manapság már nem kell sokat tenni ahhoz, hogy valakit felkapjon a közösségi média és a sajtó. Elég néhány jól sikerült TikTok-videó, egy botrányos megszólalás, vagy egy rövid szereplés egy kereskedelmi tévéműsorban, és az illető máris reflektorfénybe kerül. Egyre több interjúra kérik fel, meghívásokat kap különböző műsorokba, gyakran a címlapokra kerül, a kommentszekcióban vele kapcsolatban folyik a vita, egyszóval, minden körülötte forog. Mindez gyakran teljesítmény, valódi érték vagy hosszabb távú munka nélkül.
A közösségi média térhódítása előtt „sztároknak” általában olyan személyeket tituláltak, akik valódi értéket teremtettek, és valamilyen szellemi terméket letettek az asztalra. Olyan emberek tartozatok ebbe a csoportba, akik kemény munkával megdolgoztak a sikerért, tanultak, fejlődtek, és az egész életüket feláldozták a sikerért. Ilyenek voltak a színészek, zenészek sportolók írók.
Ma ezzel szemben sokszor már az is elég, ha valaki megosztó véleményt formál egy bizonyos témáról, meghökkentő, sokszor megbotránkoztató viselkedésével hívja fel magára a figyelmet. Persze erről a fogyasztói társadalom is tehet, akik gyakran a semmitmondó, érték nélküli tartalmakat részesítik előnyben.
Ez a jelenség különösen Magyarországon látványos. A média és a közösségi platformok kéz a kézben termelik ki az újabb és újabb „celebeket”, akiket aztán ugyanazzal az intenzitással fogyasztanak el, mint ahogy előállították őket. Ma valaki sztár, holnap már „kiöregedett”, érdektelen, lecserélhető. Az egész rendszer gyors, felszínes és kíméletlen , megrágja, majd nemes egyszerűséggel kiköpi a sztárocskákat. Amilyen gyorsan jött a hírnév, olyan gyorsan el is száll.
Tökéletes példa erre az Adam Security jelenség. A biztonsági őrből lett TikTok sztár meg sem szólalt a videóiban, melyeknek semmi mondandójuk nem volt, mégis pár hónap leforgása alatt több mint félmilliós követőtábort épített ki. Persze a kereskedelmi tévécsatornák rögtön lecsaptak az új “csillagra”, és teret adtak neki az egyik legnépszerűbb műsorukban. Adam Security szépen le is szerepelt, ez viszont aligha zavarhatta őt, a pár perces szerepléséért több millió forintot vághatott zsebre. És épp az a legnagyobb probléma, hogy a csatornák teret adnak az ilyen jelentéktelen személyeknek, és “celebként” hivatkoznak rájuk.
Tehát nem is elsősorban ezekben az emberekben kell keresni a hibát, akik gyakran nincsenek is felkészülve a hirtelen jött figyelemre, a kritikára, a gyűlöletre vagy éppen a hamis rajongásra. Egy rossz mondat, egy félreérthető poszt, és máris szétszedik őket. Ugyanaz a közönség, amely tegnap még ódákat zengett, másnap már nyomdafestéket nem tűrő módon beszél róla.
A probléma azonban nem csak az „instant celebekkel” van, hanem velünk is, akik fogyasztjuk őket. Mi kattintunk, mi osztjuk meg, lényegében mi generáljuk a népszerűségüket. Mi döntjük el nap mint nap, kit tartunk fontosnak, kit tekintünk példaképnek, akár tudatosan, akár megszokásból. Mindeközben egyre kevesebb figyelem terelődik azokra, akik csendesebben, de valódi értéket képviselnek.
Talán ideje lenne újragondolni, mit is jelent a hírnév fogalma. A reflektorfény mögött legtöbbször nem sztárok állnak, csak emberek, akik egy rendszerben hirtelen túl nagy figyelmet kaptak.
Amíg viszont a mindenféle zs-kategóirás celebekkel arról készítenek beszélgetést, hogy hány kilót fogytak , vagy cukorral vagy anélkül isszák a reggeli kávéjukat, addig ne is számítsunk jelentősebb változásra. Az influenszerekkel és az internetes celebekkel rendkívül felhígult a szakma, mely már sokkal inkább a felszínes dolgokról szól, mintsem a valódi értékteremtésről.
