Szeretem a márciust
Minden hónapnál jobban kedvelem! Bár néha még birkózik ilyenkor a tél a tavasszal, főleg a hajnali órákban, a hideg a melegebbel, de legalább már világosban teszi mindezt. Visszavonul a nappali sötétség, lassan, de biztosan kivilágosodnak a kora reggelek és az alkonyatok is. Érezni, benne van a levegőben, hogy az ádáz harcból hamarosan a tavaszi újrakezdés fog győztesen kikerülni, még akkor is, ha kinézve reggelente az ablakon, zúzmarás a táj.
A március a Gergely-naptár szerinti év harmadik hónapja, mely nevét Mars római hadistenről kapta, mivel az ókori Rómában ez volt az évkezdő hónap. A tavasz kezdetét jelzi, népi elnevezései a kikelet hava, böjtmás hava, a természet ébredését és a nagyböjtöt jelölve. Csillagászatilag a Halakhoz tartozik.
Ilyenkor megkönnyebbülve felkiált a természet! Mi pedig jegyet váltunk a körhintájára, indulhat a buli. A levegőben pedig van valami felülmúlhatatlan! A pótolhatatlan tavaszi illat mellett egyfajta zsibongás, életerő, madár-hangzavar, készülődés a megunt téli kabátok nélküli időszakra.
Már nem nyomaszt tovább a sapka a fejünkön, a sál a nyakunkban. Hordtuk őket idén télen eleget, nem okozott csalódást a tél, néha már túlzásba is vitte, velünk volt minden velejárója: hideg, zúzmara, hó, hófúvás, jég, fagy. De most már Holle anyó megérdemelt pihenőjére vonulhat, és kezdhet Tavasz tündér varázsolni vad tarkaságot a rétekre, kertekbe - vidámságot, jó hangulatot, reménységet az embereknek. A legszebbek ilyentájt az egymással versenyre kelő színek: a tavaszi virágok, a zöldellő fák és bokrok, az életre kelt, felébredt fű. Szépek az ősz színei is, de azok inkább az elmúlásra emlékeztetnek, a tavaszé az életre.
A reneszánsz kor művészemberének is a tavasz volt a kedvenc évszaka, amikor az élet és a természet egyaránt talpra áll. Megújul! A sötét középkort követő reneszánsz feloldódás. Halálvágy után életigenlés!
A reneszánsz művészemberének éltető forrása volt a természet megújulása, az életszeretet, a szerelem, az emberközpontúság és a harmónia. A földi élet örömeire, a természet szeretetére és az egyéni szabadságra helyezte a hangsúlyt. A középkori túlvilágra készülődést a földi életben való boldogulás váltja. Jellemzője az aktív élet, a szerelem, a hírnév hajszolása, a tudásvágy és szabadságvágy. Ez utóbbi március idusával nekünk, magyaroknak 1848-ban konkrét testet öltött a magyar szabadságharcban. Van okunk tehát az ünneplésre, az emlékezésre a nemzeti ünnepnapunkon ebben a hónapban.
Március van! És a külháború folytatódik, már ötödik éve! Magyarországon a belháború április 12-én véget ér. Bízzunk benne, úgy, hogy ne kelljen belesodródni a külháborúba!
"fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék –
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!"
(Áprily Lajos)
