A választások tragikuma
Azért a jobboldalon is van propaganda és rengeteg féligazság. A közösségi médiában csak úgy hemzsegnek az érzelmeinkre ható bejegyzések, amik a jelenlegi elnyomó iszlamista rezsimekben élő nők „előtte és utána” típusú fotóit mutatják.
Mármint előtte disco, miniszoknya, hajlakk, utána pedig hidzsáb és elnyomás. Vagy azok a fényképek, amelyeken a második világháborúból visszatérő mosolygós brit katonák vannak, majd mellette egy fotó a lezüllött, migránsokkal teli londoni negyedről azzal a felirattal, hogy „nem ezért harcoltak!”. Végül pedig említsük meg az előtte–utána típusú képeket a Dél-afrikai Köztársaságról, amelyek az apartheid-korabeli képeket mutatják tiszta utcákkal és csillogó üzletekkel, majd egy másikon a mai, lerobbant, mocskos Johannesburg bezárt szupermarketeit.
Ez amolyan jobboldali politikai „pornó”. Jól érezzük magunkat benne a kis populista buborékunkban. Rossz iszlám, bevándorlási káosz, Afrika pedig elveszett a kis szorgalmas fehérek nélkül. Milyen egyszerű, mi vagyunk a legjobbak.
De sajnos nem, ez nem ilyen egyszerű, és épp ellenkezőleg, mi fehér, keresztény kultúrájú európaiak vagyunk a legszánalmasabb emberek, ha hagyjuk magunkat az ilyen „instant” erkölcsi masszázzsal elbutítani. Vegyük csak sorra ezeket a „hazafias” szemekre utazó képeket.
A második világháborúban harcoló brit vagy más nyugat-európai katonák tényleg nem arra szavaztak, hogy a hazájuk ötven évvel később egy afrikai sikátorra, vagy közel-keleti bazárra emlékeztessen, ahol unokáik mára másodrangú polgárnak érezhetik magukat.
Sőt, ha tudták volna, hogy ez lesz, talán leteszik a fegyvert, és azt mondják, „nem fogom a véremet ontani azért, hogy Londonnak Sadiq Khan nevű polgármestere legyen”. De ha nem is ezért harcoltak, sajnos erre szavaztak.
A visszatérő brit katonák elsöprő többsége szavazott a brit Munkáspárta (Labour), mert féltek a háború előtti rend visszatérésétől. Leegyszerűsítve az egészet, nem tetszett nekik a régi angol kasztrendszer és a szocialistáktól olyan reformokat vártak, amelyek tömeges gazdasági felemelkedésükhöz vezetett volna. Hogy David Starkey angol történész szavaival éljek, a szocialisták „ingyen cuccokat” ígértek nekik. Ingyen oktatás, ingyen egészségügy, lakhatás, stb. De ahogy a japán közmondás mondja, nincs drágább az ingyenes dolgoknál… A szocialisták, akik tehát így 1945-ben hatalomra kerültek, azonnal el is kezdték az ingyenes boldogság megteremtését a karib-szigeti és dél-ázsiai olcsó munkaerő tömeges behozatalával. És ahogy Churchill mondá vala, ez volt a vég kezdete.
Ó, és az iráni nyugatias hölgyek a kis európai divatjukkal, egyetemi ideáljaikkal! Ők sem azért küzdöttek a korrupt sah ellen, hogy aztán a fundamentalista iszlám elnyomó elvei szerint éljenek. Ó, dehogy!
Meneteltek bátran a tüntetéseken, belekapott a szél a hajukba, ökölbe szorított kéz, pattogó politikai szlogenek. Három héttel Khomeini ajatollah hatalomátvétele után aztán bevezették nekik a fekete hidzsábot. Elégedetlenkedtek még egy ideig, elárulva érezték magukat, hogy hiszen nem erről volt szó. Aztán miután néhány százat kivégeztek közülük, szépen csendben belebújtak a fekete, levegőtlen rabruhába, a csadorba.
A dél-afrikai fehérek sem azért szavazták meg 1992-ben az apartheid eltörlését, hogy aztán szögesdróttal körülvett ketrecekben, vérebekkel védett fehér gettókban éljenek.
Tudják azt, hogy a referendumon, amelyen erről döntöttek, csak fehérek szavazhattak? Szavaztak is a jogegyenlőségért, a szivárvány nemzetért, főleg a nagyvárosi liberálisok Cape Townból, Durbanból. Elhitték Mandela és az ANC meséjét arról, hogy majd milyen békés együttélés lesz itt, ha nincs többé faji megkülönböztetés. Most körülbelül hússzor annyi faji törvény van Dél-Afrikában, mint az apartheid alatt, és a fehérek földjeit, farmjait nemcsak elkobozzák, de brutálisan meg is gyilkolják őket. Hát erről sem volt szó ’92-ben, amikor szavazni mentek.
Állok a buszmegállóban, nézem a Kétfarkú Kutyapárt szavazóstandját. Fiatalok állják körbe, röhögnek, buli, polgárpukkasztás, „hülye Orbán”. Akik kicsit is utánanéznek, tudják, hogy ez egy radikális baloldali, migrációt és genderideológiát támogató párt, de ez nincs rajta a menő, humoros plakátjaikon.
Én meg csak nézek, tehetetlenül, tanácstalanul, rezignáltan. Ókori halálkultusz, népirtás, népességcsere. London, Teherán, Cape Town. Budapest?
