Freestylerek az Európai Parlamentben

A kisebbségi EU-polgár elhelyezkedik a monitor előtt, bekészíti a pattogatott kukoricát és a kólát, szerda délután van, végre sikerült eljuttatni a gyalázatos Beneš-dekrétumok ügyét az Európai Parlament elé. Hála és köszönet érte az Európai Néppártnak, amely elérte, hogy "Jogállamiság, alapvető jogok és az uniós forrásokkal való visszaélés Szlovákiában" címmel vitát rendezzenek. Hiszen a Beneš-dekrétumok kérdése jogállamisági kérdés, mely alapvető jogokat sért, mégis csak jófej ez az EU, hogy a plenáris ülésen foglalkoznak vele a hétszázhúszak, legalábbis annak a jelenlevő része. Érjen már véget az az előző közvetítés...

Aztán, amikor az ülés elején Marilena Raouna ciprusi európai ügyekért felelős miniszterhelyettes és Michael McGrath demokráciáért és jogállamiságért felelős uniós biztos felvezette a témát, a kisebbségi néző kicsit elbizonytalanodott. Hát ezek nem beszélnek marhavagonokról meg deportálásokról, nem mondták ki azt, hogy Felvidék. Talán olyan lesz ez, mint egy krimi, a vége lesz izgalmas. Majd a következő.

És igen, a következő, Michal Wawrykiewicz lengyel EP-képviselő valóban arról beszélt, hogy minden morális határon túlmegy, hogy Szlovákiában etnikai alapon koboznak el Földeket. Köszönjük, Wawrykiewicz úr, még ha a nevének kimondása során csomó is keletkezik a nyelvemen, mégiscsak igaz az, hogy "polákvenger", jöjjön, öntök is egyet. Wawrykiewicz balra el, a többi néma csend. Jőnek, jőnek a szónokok, de biz’ a Beneš-dekrétumokról nem szóla szájuk.

Na de majd a Lajos, aki Somorja felett a plakátjain Ľudovít. Na majd ő. Felettem járt a gimiben, hát tudom én, hogy ő egy rendes gyerek. Ő majd kiáll itt a Felvidékért. Ódor Lajos körbehordozza tekintetét, mély lélegzetet vesz, majd belekezd. Elmondja, hogy Fico nem egyenlő Szlovákiával. A matematika már a gimiben is az erőssége volt, neki elhiszem, mi egyenlő és nem egyenlő. Utána elmondja, hogy de azért jó, hogy Szlovákiában vannak még független intézmények, mint például az Állami Számvevőszék, amelyek rá tudnak mutatni az igazságra. Vagonokról nem esik szó, egyszer tesz említést "kihunyt dokumentumokról", a nevüket nem mondja vagy nem tudja, pedig közös alma materünkben mindig erős volt a történelemoktatás. De biztos, amikor erről volt szó, kikérték őt egy matekversenyre, ami nem volt ritkaság akkoriban.

Jön a Csallóközben nagy rajongótáborral bíró Milan Uhrík, hátha majd ő üzen híveinek. Helyette Šimečkáról beszél.

Miriam Lexmann kereszténydemokrata képviselő legalább szőr mentén szót emel a nemzetiségeket érő hátrányos megkülönböztetése ellen, meg valami sötétségről beszél, amibe Fico taszítja az országot. Köszönjük ezt a mintegy másfél-két mondatot, a legnemesebb ľudák hagyományokat híven keresztes zászlajára tűző KDH-tól több nem nagyon várható. Lexmann hozzászólására Ľuboš Blaha kontrázik, aki megszidja a KDH-s honanyát, hogy elárulja az országát.

Jean-Marc Germannak az fáj, hogy az Alkotmányban rögzítették a nemek binaritását. Az, hogy 80 éves dokumentumok alapján ma földeket koboznak el, nem.

Már az ülés jó kétharmadánál járunk – szó volt már Epsteinről és a választásokba való beavatkozásokról is, amelyek kétségkívül fontos dolgok, de hát "a krumplileves legyen krumplileves" –, mikor Dömötör Csaba végre felfejti, miről van itt szó. "A néppárti képviselők azt mondták, hogy ez az ülés a Beneš-dekrétumokról fog szólni." Nem így lett. Aki mondjuk görög vagy észt tolmácsolásban követte a vitát, és ha a görög vagy észt tolmácsolás is olyan gyalázatos volt, mint a magyar, annak fogalma sem lehetett, hogy miről hadoválnak itt ezek a derék emberek.

A vitában megszólaló további három magyar, Borvendég Zsuzsanna, Ferenc Viktória és Vicsek Annamária még próbál a dekrétumokról beszélni, Liudas Mazylisnak viszont a közmédia helyzete fáj. A nem régión belüliek közül egyedül Sven Simon van képben, ő a dekrétumokról beszél.

Amikor egy plenáris ülést kifejezetten egy témára hívnak össze, elvárható, hogy a felszólalók a jogi tényekre, precedensekre, az uniós joggal való viszonyra és a kisebbségek tényleges helyzetére fókuszáljanak. Ehelyett panasznapot tartottak. Ne értsen félre a nyájas olvasó, Robert Fico megérdemli az ostort. De amikor a képviselők haza beszélnek – ezt is értem, hisz ott választják meg őket –, vagy a saját kulturális narratíváikat mantrázzák, az elmossa a témát, rontja a vita minőségét, erodálja az ügy súlyát. Az EP kipipálja, hogy beszéltek a Beneš-dekrétumokról, az ülésvezető meginti a szónokokat, hogy tartsák be az időt, jön a következő téma. De ha az mondjuk a halászat az Atlanti-óceánon, biztos ott is lesz, aki a nem bináris halászok jogaiért fog szót emelni.

Az európai struktúrák a Minority Safe Pack kapcsán már bebizonyították, fütyülnek az őshonos kisebbségekre. Az, amit tegnap láthattunk Strasbourgban, a dekrétumokról folytatandó vita címén, csak megerősíthetett bennünket abban: ebben az EU-ban a kisebbségek nem számíthatnak arra, hogy valódi, hatékony védelmet kapnak.