Azoknak a korombelieknek, akiknek a jelszava „most már minek”, illetve „lefogyni lehetetlen”, azt üzenem: sohasem késő, és lefogyni igenis lehet!
Vajon mit okoz a gazdaságnak a megemelt minimálbér?
A gyerekeink vajon mit fognak majd az unokáknak mesélni? Dugó Dani a plázában?
Az ellenzéknek ahhoz, hogy visszavegye a kezdeményezést biztosan új témákkal kell jelentkeznie.
Egy dolog már biztosan megváltozott, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Gianni Infantino pozíciója egyáltalán nem megingathatatlan.
Szlovákiában a párhuzamok a hülyeségben találkoznak, ahol már vár rájuk a gyűlölet és a sovinizmus.
Ilyen ötlet csakis spontán pattanhat ki az ember agyából, csakis éppen ott, csakis éppen akkor.
Nem varázsfegyver, de működő stratégia lehet, ha Prágától Pozsonyon és Varsón át Budapestig azt mondjuk, több Közép-Európát!
A lángos kitéphetetlen a magyar néplélekből, akár a házipálinka, a disznótor, vagy a törölközőszéf. De miért 38 fokban esik a legjobban?
A demográfia nyugati állapota, a növekvő gyermekhiány elvétve van terítéken a sajtóban és a közbeszédben.
Hiába vannak többen jelenleg a fanyalgók, a magyar képviselet sikeréhez megvan a kellő számú választó.
Az elmúlt hét eseményei ismét bebizonyították, hogy az iráni konfliktus messze túlnőtt egy kétoldalú katonai összecsapáson.
A színfalak mögött az óriáscégek és a bankok diktálják a tempót, és fogalmazzák meg az erkölcsi szentenciákat.
Hogy is áll most Kotlár szénája?
Evidenciaként kellene kezelni, hogy a fejlődő korban lévő gyerekeknél először a természetes intelligenciát kell fejleszteni.
Ha a fenntartók kénytelen-kelletlen szembenéznek a realitásokkal, és nehéz döntéseket hoznak meg, az oktatáspolitika is tudatosíthatná, hogy a nadrágszíjmeghúzás önmagában nem a jövőbe való befektetés.
Igaza lesz azoknak a történészeknek, akik szakmájukból kifolyólag állíthatják, hogy minden hatalmi koncentrációnak, nagyhatalomnak, globális érdekközösségnek egyszer vége van.
Nem kellene ezeréves államiságunk, európai létünk megkülönböztető szimbólumait, az alkotmányos önkormányzás sok évszázados bástyáit szétverni, ahogyan azt tette 1945 után a kommunista rezsim.
A politikát a benne lévőknek nem túlélnie kellene választásról választásra, hanem átélhetővé, vonzóvá tennie.
A referendum egy tisztán pártpolitikai gyakorlat volt, egy kétségbeesett PR-kampány, amelyet mindenki a saját módjára magyaráz.