Nem érdemes nyelvészkedni
Sokszor mondtam már, hogy figyelmen kívül hagyom, ha helytelen megfogalmazásra, nyelvtani hibákra bukkanok. Na, de mit tehet az ember, ha a nyelv a tanult szakmája (nem akarok a fennkölt „hivatása” szóval kérkedni), ráadásul az anyanyelve kimondottan a szívügye, sőt a szlovák honfitársak anyanyelvének helytelen alkalmazása is irritálja.
Az történt, hogy az egyik üzletlánc kaparós sorsjegyeket adott ki, amelyeket 25 euró feletti áru megvétele esetén kap meg június folyamán a kedves vásárló. A fődíj egy személyautó, de talán három is, mert a jegyen feltüntetett szöveg alapján nehéz eldönteni, hogy egy, vagy három autóról van-e szó. Aztán belépőt lehet nyerni a Pohodára, ajándékutalványt az üzletlánc boltjaiba stb. és stb. A nyereménylista legalján 20 százalékos kedvezmény szerepel a vevő által kiválasztott árura. Kapirgálásom eredménye ez a 20 százalékos kedvezmény lett. Na, végre, én is nyerek valamit, gondoltam, habár kicsit furcsának láttam a nyeremény megfogalmazását, de nem állt szándékomban „kibelezni” a minden bizonnyal nem nyelvész által papírra vetett szöveget.
Mert nézzük csak: milyen szó is az „áru”? Gyűjtőnév. A gyűjtőnevek pedig olyan főnevek, amelyek több egyedből vagy dologból álló csoportot, összességet jelölnek, így egyes számú alakjukban is többes jelentést hordoznak.
Például: nyáj – birkák csoportja, erdő – fák csoportja, család – a családtagok csoportja, lakosság – egy adott területen élő emberek összessége, édesség – számtalan sok édes termék kategóriája. Kétségtelen, hogy az „áru” szót is ide soroljuk. Az áru ugyanis árucikkek, árutermékek gyűjtőneve. Ha például azt mondom, „megérkezett az áru”, az nem egyetlen tárgyat jelent. Jelenthet egy egész teherautónyi dobozt, ruhát vagy élelmiszert.
A sorsjegyemen „20 % kedvezmény a vevő által kiválasztott árura” szerepel. Ezt igazából úgy kell érteni, hogy a vásárlókocsiba helyezett árucikkek csoportjáról van szó. De ugye, sose lehet biztosan tudni. Gyanakvásomat elhessegetve közelítettem meg a kasszát. A vásárlás végösszege 61 euró lett. Villámgyorsan kiszámítottam, hogy annak 20 százaléka 12 euró. S ez nem minden, rengeteg akciós terméket vásároltam: élelmiszert, mosószert, hajfestéket, sok mindent, tehát most nagy nyereségre tettem szert.
Nyújtom a pénztárosnak a sorsjegyet. Megnézi, majd azt kérdezi, melyik árura kérem a kedvezményt. „Hát erre, amit vásároltam.” – mondom naivan. Ő pedig – ki tudja, már hányadszor – szép türelmesen elmagyarázza a trükköt, amellyel a multi megtéveszti a vásárlókat.
„Csak egy árut választhat, amelynek árából leszámítom a 20 százalékot”. De hát ez itt az áru, mondom a lehető legkedvesebben, s a kirakott termékekre mutatok. Ezek így együtt teszik ki az árut. Ha közülük valamelyiket ki akarom választani, akkor az egy árucikk, vagy termék – magyarázom még mindig udvariasan. A pénztáros elgondolkodik, és igazat ad. Elismeri, hogy a sorsjegyen nem a megfelelő szót használták. „De ugye, azért érti, miről van szó?” – kérdi most már kétségbeesve. Megnyugtatom, hogy tökéletesen értem. Arról van csak szó, hogy a sorsjegy szövegét nem éppen a nyelvtan magaslatán álló személy fogalmazta meg. Vagy nagyon is tudta, miért használt olyan szót, amellyel félrevezette a vásárlókat – ez lehetett valójában a cél, amit úgy csúfolnak: marketinghúzás. De lássuk csak, melyik árucikket válasszam ki. Talán a mosógélt, jó nagy csomagolásút vettem, azon legalább nyerek valamit. De nem! Az akciós árura nem vonatkozik a kedvezmény. Akkor pedig – és gondolatban kacarászom egyet, mert az arckrém még drágább, csak az előbb nem jutott eszembe – szóval legyen az arckrém. Jaj, az is akciós! Ez a magas ár akciós? Te jó ég, akkor mennyibe kerül, ha nem akciós! Végül a háromeurós tönkölybúza-kenyér lett a nyerő, visszakaptam az árából 60 centet! Hurrá!
De abból nem engedek, hogy az áru igenis gyűjtőnév, és a sorsjegyen fel kellett volna tüntetni, hogy EGY ÁRUCIKKre szól a kedvezmény, de ezt már csak magamban mondogatom, hazafelé ballagva.
