Amit szabad Jupiternek…
Miközben Szlovákiában időről időre szinte minden közjogi méltóság és méltatlanság kellőképpen kiöklendezi magát a Felvidék történelmi-kulturális fogalom tűrhetetlensége fölött, és minden méltóság és méltatlanság fröcsög egy vaskosat a Beneš-dekrétumok szentsége kapcsán, a szomszédban különös, felettébb érdekes dolgok történnek.
Például a Pozsonytól alig ezer kilométernyire keletre fekvő Bukarestben. Románia fővárosában a román parlament alsóháza (bizony, ott ilyen is van) a minap szép csendben, minden fanfárok és csinnadratta nélkül elfogadta azt a tövényjavaslatot, hogy Moldova csatlakozzék Romániához. A törvényjavaslat szerint Moldovát mint államot kell egyesíteni, de nyilvánvaló, hogy nem a romániai részt szeretnék az Ukrajna ölelésében fekvő gatyamadzaghoz toldozni, hanem a mostani, Kisinyov fővárosú, mintegy másfél milliós országocskát odacsatolni Romániához.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többségében román anyanyelvű moldávok hirtelen arra ébrednek, hogy már nem Kisinyov, hanem Bukarest a fővárosuk, és „hazatértek” az anyanemzethez. A törvényjavaslatot most elküldték a szenátusnak, amely a végső döntést meghozza, de már készülődnek a népszavazásra, amelyet természetesen mind Nicușor Dan román, mind Maia Sandu moldáv elnök támogat.
De ami ennél is érdekesebb: ez a hír sem okozott földrengést a fősodratú sajtóban. Magam például egy konzervatív szlovák portál hírleveléből értesültem róla. Ez csak azért érdekes, mert a Štandard cikkének bevezetője fölttébb és tanulságos. Azt ne mondjam: szókimondó. Szó szerint ezt írják: „A történelmi Moldovát a moldva–román határ mindkét oldalán románul beszélő etnikai románok lakják. Moldova két országra történő felosztása történelmi igazságtalanság eredménye. Az alsóház megtette az első lépést ennek a jóvátételére.” Írja ezt egy mértéktartó sajtótermék, amely ráadásul szlovák. És valóban. És mégis. Hogy is van ez? Történelmi igazságtalanság? Jóvátétel? A fogalmak ismerősek, csak nem mindegy, ki mondja, terjeszti őket. És kire-kikre vonatkoznak.
Magát a törvényjavaslatot az S. O. S. Románia ellenzéki párt nyújtotta be még április 14-én, de mivel nem tárgyaltak róla, és nem lett elutasítva, és elmúlt 45 nap, június 24-én automatikus „csöndes jóváhagyás” lett a sorsa. Ezt a jogalkotást (amely példa nélküli Európában) egyébként a román alkotmány 75. cikkelye tartalmazza. A felsőházban már nincs csöndes bólintás, ott szavazni kell róla. A román parlament honlapján ez így szerepel: „Románia parlamentje döntést hoz Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről”. Pont.
Gondoljunk bele, vajon mekkora gyalázkodás törne ki Bukarestben, ha a magyar parlament elfogadna egy törvényjavaslatot, hogy az igazságtalanul elcsatolt Erdély egyesülhessen Magyarországgal? Horribile dictu: mekkora cunamit okozna Pozsonyban, ha a Csallóköz, Bodrogköz vagy Gömör anyaországhoz történő visszacsatolása szóba kerülne? Tegyük fel a kérdést, csak úgy, hipotetikusan. És mekkora asztalcsapkodás követné ugyanezt Brüsszelben és Strasbourgban!
Merthogy a romániai lépés még csak egy pisszenést sem váltott ki a brüsszeli politbüro (EB) részéről, de az Európai Parlament sem igyekszik vitanapot tartani az ügyről. Lehet, hogy ez az Európai Unió szerint teljesen legitim, jogszerű és igazságos. Ebben csak az a felháborító, hogy mások részéről fel sem merülhet hasonló törekvésnek még a gondolata sem. Még csak szándék szintjén is elképzelhetetlen! S mindeközben a Magyarországból hatalmas koncot kapott utódállamok jogsértései, a kisebbségben élő magyarokat ért atrocitások és jogtalanságok sosem érik el az Európai Unió ingerküszöbét.
Moldovát annak idején ugyanaz a Szovjetunió kebelezte be, mint például Kárpátalját. A Szovjetunió szétesése után Moldova függetlenné vált, és ott találta magát egyrészt Románia szomszédságában, másrészt Ukrajna ölelésében, de még mindig orosz befolyás alatt.
A két régió nem ugyanaz a kategória, de talán még emlékszünk rá, hogy Kárpátalján 1991-ben népszavazást tartottak, amely alapján Kárpátalját autonómia illette volna meg. Dehát ez rég volt ugyebár, meg aztán kit érdekelnek a kárpátaljai magyarok. Meg a többiek.
Igaz, Románia az Európai Unió tagja, Ukrajna meg belátható időn belül (nem) lesz az. Romániát a Nyugat amúgy is az egyik kedvencének tartja, míg Magyarország (kormányváltás ide vagy oda) Európa páriája, amelyet rövid pórázon kell tartani.
Megjelent a Magyar7 2026/27.számában.
