Magyar elitcsere kérdőjelekkel
A kormányfő hivatali idejének két ciklusra korlátozása visszamenőleges hatállyal, az országgyűlési képviselők mandátumának korlátozása 12 évre valószínűleg ugyancsak visszamenőleges hatállyal és a polgármesterek beharangozott cikluskorlátja mind olyan lépés, amely a magyarországi politikai elit radikális cseréjét készíti elő.
2024. februári feltűnése óta Magyar Péter egyik legtöbbet hangoztatott ígérete volt, hogy a magyar miniszterelnök legfeljebb két ciklust, azaz nyolc évet tölthessen a hivatalában. Arról, hogy az időkorlát alkalmazását visszamenőlegesen is kiterjesztenék, már csak az április 12-i választások előtti kampányhajrában beszélt a kormányfői szék várományosa. Eredeti ígéretével csupán önmagának és az utána jövőknek szabott volna alkotmányos korlátot, az Országgyűlés által elfogadott jogszabállyal azonban a megszakításokkal húsz éven át hatalmon lévő elődje visszatérését is ellehetetlenítette.
Az ellenzéki nyilvánosságban lex Orbánként elhíresült jogszabályt a jelenlegi támogatottsági viszonyok között, amikor a Tisza utcahosszal vezet és a Fidesz harminc éve nem látott mélyponton van, akár szimbolikusként is értelmezhetjük, hiszen Orbán Viktor visszatérésének nincs realitása. Valójában azonban jól átgondolt politikai haszonelv mentén döntött a Tisza-kormány és az Országgyűlésben alkotmányozó többségben lévő kormánypárti frakció az elegánsnak aligha nevezhető és több jogász által kifogásolt visszamenőleges jogalkalmazás mellett.
Nem csupán azért, mert a pártpreferenciák akár meg is fordulhatnak a ciklus végére, sokkal inkább abból a gyakorlati megfontolásból, hogy a lex Orbán beleillik a Tisza narratívájába, miszerint az áprilisi választási győzelemmel nem pusztán kormányváltás, hanem a Fidesz által 16 év alatt kiépített rendszer lebontása vette kezdetét. A közjogi rendszer átalakítását pedig a radikális személyi változásokkal, az elitcserével lehet leginkább kifejezésre juttatni.
Ebbe a sorba illeszkedik az országgyűlési képviselők mandátumának három ciklusra korlátozása is. Magyar Péter ellenzéki pártvezérként következetesen a Gyurcsány-Orbán korszak lezárásáról beszélt, a 12 éves képviselői mandátumkorlát, ha szintén visszamenőleges hatállyal kerül alkalmazásra, nemcsak a Fidesz ismertebb arcait, hanem a parlamentből idén áprilisban kiszorult óellenzéki politikusokat is a parlamenti politizálástól való végleges visszavonulásra kényszeríti. Vagyis a Tisza két legyet üt le egy csapásra, igaz, akarva-akaratlan hozzájárulva ahhoz, hogy jobb- és baloldalon is megtörténjen az a generációváltás, amely megalapozhat a jelenlegi hatalommal szemben esélyes kihívó(k) felemelkedésének.
A településvezetők beharangozott cikluskorlátját a Tisza részéről szintén a politikai haszonelv magyarázza. A jelenlegi kormánypárt a 2024-es önkormányzati választásokon egy-két független jelöltnek nyújtott támogatáson túl csak a Fővárosi Közgyűlésbe állított jelölteket, ezért nem rendelkezik érdemi pozíciókkal a helyi testületekben. Ha pedig a hivatalban lévő, sok esetben népszerű polgármesterek a cikluskorlát miatt nem újrázhatnak, sokkal kevesebb akadálya lesz egy jövőbeli helyi elitcserének legkésőbb 2029-ben, de jó eséllyel hamarabb, ha a kétharmados kormánypárti többség az önkormányzati ciklus lerövidítése mellett dönt.
A visszamenőleges vagy éppen a személyre szabott jogalkotás, mint azt Sulyok Tamás visszahívása esetében láthatjuk, azt mutatja, a Tisza a radikális lépések megtételétől sem riad vissza. A kormánypárt a bíráló hangokat azzal hallgattatja el, hogy pontosan ezekre a radikális lépésekre kapott felhatalmazást a választóktól április 12-én. A Tisza Párt és Magyar Péter kormányfő arra ugyanakkor még nem adott választ, hogy az előző kormányoknak rendre aránytalanul nagy felhatalmazást biztosító választási törvényt kész-e arányosabbá tenni. Vagyis kész-e korlátozni a saját hatalmát, és a 2030-as voksolásnak már egy új választási törvénnyel nekifutni.
