Hőhullámzás
Egy hónap elég volt hozzá, hogy a hírek éléről lekerüljenek a mindent elpusztító fagykárok s most, hogy megjött a nyár, a hőguta hírei uralják a szalagcímeket. Télen, az esztendő elején olyan borzasztó hideg volt, hogy mínusz tíz fok alá is lecsúszott a hőmérő higanyszála, illetve annak a valamilyen színű pótlólöttynek a szintje, ami sötétzöld világunkban pótolja a mérgező – ám roppant pontos értéket mutató – ezüstös-cseppfolyós nehézfémet.
Akkor azért jajveszékeltünk, hogy utóbb még megfagyunk. Társállatkáink tappancsára csinos csizmácskákat húztunk, nehogy felfázzanak séta közben. Hát most, a nyári kánikulában meg azt írja-mondja a média, hogy megéghet a kutyus talpa az aszfalton vagy a betonon, ezért inkább csak a fűben hagyjuk szaladgálni a jószágot, portalanított közterületeken vegyük inkább karba… Közben dúdolgathatunk is magunkban: télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő… (Itt a vége, mert az eső az egyre ritkábban esik.)
Szemlézem a híreket. Sorra alakulnak klímakatasztrófa-bizottságok, s csak úgy ontják a jó tanácsokat. Meg rendeleteket, rendelkezéseket, ajánlásokat is gyártanak mellé. Franciaországban, amikor beütött a negyven fok közeli meleg, bezárták az iskolákat, hazaküldték a gyerekeket. Otthon a meleg sem olyan meleg. Apa-anya – vagy szülő1, szülő2 – hűtse megfelelő hőmérsékletűre a lakást, végtére is: akinek gyerek kell(ett), törődjön vele.
Déli szomszédunkban maga a miniszterelnök állt a klímaszakértői főbizottság élére, s hőség ide vagy oda, nem henyél. Még a kórház tetejére is felkapaszkodik a tűzlétrán, hogy megtekintse – leellenőrizze? – a bent kellemesebb hőfokot biztosító hűtőberendezést, merthogy ő ilyen gondos, mindennel is törődik. Az államigazgatásban a két legmelegebb napra „hómofiszt” rendelt el, s kiajánlotta az üzleti szférának is: ha tehetik, kövessék a példáját. Nem kell az irodákban fődögélni, otthon mennyivel emberségesebb… Kéznél a zuhany, sok helyen van már légkondi, ha nincs, lehet hajnalban jól kiszellőztetni, aztán elsötétíteni a lakást, felkapcsolni a villanyt, bekapcsolni a számítógépet – ezek is fűtenek kissé, de fő az egészség! –, s lehet munka közben a gyereket is felügyelni, hisz már vakáció van… De ilyen melegben ne szervezzenek szabadtéri gyerekprogramokat. (Ez jó is lesz, mert így majd csak a budapesti Pride-on kell vizet osztani a katonaságnak, de azt már megszervezték.)
Szóval: fogjuk meg és vigyétek megint, mert ugye, aki a fogyasztói lánc legalján van, annak képesnek kell lennie minden vészhelyzet kezelésére. S jó, ha a gazdasági miniszterre is hallgat, aki a túlterheléses áramszünettől óv, arra kérve a lakosságot, hogy este nyolc és tíz óra között lehetőleg ne süssön-főzzön-vasaljon-mosson senki, de villanyautót se töltsön – neki az van! –, mert akkor, ha ennyire önzők és a többség érdekét figyelmen kívül hagyók leszünk, kialudhatnak a fények a még elsötétített lakásainkban, és leállhat a „hómofisz” összes csatornája is.
Apropó, az önzésről jut eszembe, hogy vannak azért vén Európánkban nálunk sokkal találékonyabb emberek – politikusok – is. Ők kicsit korábban kezdték, készülve a nyári hőgutára és a következetes klímavédelemre. Dánia fővárosának, Koppenhágának a városi tanácsa május végén „klímakorlátozási” rendeletet fogadott el. Idősotthonaiban heti 80 gramm/főre korlátozta a marhahúsfogyasztás adagját, ami napi 11 grammnak felel meg. A dán Alternativa párt képviselő asszonya meg is indokolta a döntést: szerinte az idősek nemzedékei a leginkább bűnösek bolygónk elszennyezése miatt, ezért viselniük kell a következményeket.
A bírálatokra a hatóság azt válaszolta, több húst akkor ehetnek az öregek, ha az intézményeik más módon csökkenteni fogják a karbonlábnyomukat. Hát, lenne néhány ötletem nekem is. Mondjuk: lélegezhetnének kevesebbet is, vagy egyáltalán: le is szokhatnának az evésről, ha már annyira védik a környezetüket. És országossá tehetnék a rendeletüket. (Elvégre az állattartásukat évtizedekkel ezelőtt kiszervezték hozzánk, az EU keleti gyarmataira, annak minden bolygópusztító karbonlábnyomával együtt.)
Mert ha a napi 11 grammos húsfejadag mindenkire kiterjedne, sokkal jobban lehetne védeni a klímát meg a bolygót. Meg talán meg lehetne oldani egy lappangó konfliktust Trump elnökkel is. Ha ugyanis az észak-amerikai földrészen található Grönland autonóm dán terület lakossága ezt követően úgy döntene, hogy nekik ez a fejadag nem elég, ezért inkább legyen amerikai fennhatóság, no az is egy alternatíva lenne. Klímakatasztrófák és hó- és hőhullámok ellen is.
Megjelent a Magyar7 2026/27. számában.
