Fico keleti útja és iránya
Robert Fico a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján a szovjet „felszabadításról” beszélt, miközben az orosz-ukrán háborúban az agresszoroknak udvarol. Formálisan egyébként igaza van, a szovjet haderő tényleg "felszabadított" minket, ám valójában ez is egy kicsit máshogy nézett ki.
A német megszállás után ugyanis szovjet megszállás következett, erőszakkal, fosztogatással és félelemmel együt, ami sehogyan sem nevezhető felszabadításnak. A történelem ilyen torzítása Ficótól nem véletlen, ismét világossá tette, hogy a jövőt Keleten keresi.
Ha alaposan megvizsgáljuk Fico mondandóját, a beszéd mögött egy régi ideológia tűnhet fel: a pánszlávizmus, amelyben a szláv népek egyesülése Oroszország égisze alatt valósulhatna meg. Fico retorikája nyíltan ebbe az irányba mutat, miközben napjainkban is a szomszédos Ukrajnát épp orosz rakéták bombázzák, Putyin háborúja pedig városokat rombol, és milliókat kényszerít menekülésre.
A szlovák kormányfő tehát olyan „felszabadítókról” beszél, akik ma is háborús agresszorként írják át Európa térképét. Mi ez, ha nem egyértelmű politikai állásfoglalás a Kelet mellett?
Fico közben nem felejti el odaszúrni a múltbeli kormányoknak: szerinte 1998 és 2006, majd 2020 és 2023 között Szlovákia nem szuverén módon viselkedett, hanem Brüsszel és a Nyugat kiszolgálója volt. Ezzel szemben saját kabinetjét úgy állítja be, mint a függetlenség kiemelkedő példája, amelynek a külpolitikája „mind a négy égtáj felé” nyit. Csakhogy ez a sokat hangoztatott „szuverenitás” hamar lelepleződik: a kormányfő büszkén jelentette be, hogy Pekingbe utazik, ahol a második világháború befejezésének ünnepségén vesz részt Hszi Csin-ping, Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun társaságában. Az egész Európai Unióból egyedül ő lesz jelen ezen a "iránymutató" eseményen. Ezt jelenti az a bizonyos szuverén külpolitika, "véreskezű diktátorok" asztalánál ülni?
A kérdés tehát jogos: nem ez hasonlít a szolgasághoz? Mert aki Kínához és Oroszországhoz dörgölőzik, az nem a függetlenséget választja, hanem a behódolást. Robert Fico nem először árulta el azokat a demokratikus értékeket, melyeket 1989 után sikerült kiharcolni. Ezzel nemcsak a történelmet hamisítja meg, hanem a jövőt is keleti irányítású "despotizmusban" képzeli el.
Egy azonban biztos, Fico útjától függetlenül Szlovákia helye stabil és világos. Ott vagyunk, ahová mindig is tartoztunk: a szabad, demokratikus, euroatlanti közösségben, Európában, a nyugati civilizációban. Robert Fico dönthet úgy, hogy Putyin, Hszi Csin-ping és Kim Dzsongun társaságában keresi a „szuverenitást”, de mi, szlovákiai állampolgárok tudjuk, hogy az ország igazi biztonsága és jövője nem Keleten van, hanem Európában, amely szabad, demokratikus és keresztény.
