Beneš pudingja

Az akkori parlamenti viták a magyargyűlölet és -gyalázás esszenciáját adták. Jobb- és baloldal, széljobb és européer – Dzurindától Slotáig – karöltve sorakozott fel a Magyar Koalíció Pártjával szemben, a tolvajvirtus szellemében védve a jogtalanságot, persze, mindvégig ideológiai maszlaggal, zűrzavaros indoklással érvelve, hogy a dekrétumok ugyan érvényesek, de a kollektív bűnösségre vonatkozó passzusok már nem hatályosak.

Még egy félkész fiskális is tudja, a dekrétumok a kollektív bűnösség elvén alapultak, így nem értelmezhetők anélkül, az alapelv nem tehető zárójelbe.

Szomorú, de tény, egy szlovák sem akadt, aki vette volna a bátorságot, és csak valamennyire is megengedően, avagy némi megértést tanúsítva beszélt volna rövid történelmük egyik legnagyobb szégyenéről, a kollektív jogfosztásról, ami alapján évtizedek óta rajtunk ragadt a stigmatizáció. Persze, az összetolvajolt vagyonról sem beszéltek, pedig a napnál is világosabb volt, a jogi megerősítés a kárpótlási követeléseket volt hivatott megakadályozni.

A szlovák politikum álságos varázsmondata a hatályosságról és érvényeségről azóta sokszor megdöccent, hiszen több ízben is bizonyosságot nyert, Szlovákiában fű alatt máig zajlik vagyonelkobzás a Beneš-dekrétumokra hivatkozva.

Gondoljunk csak a Bosits család ügyére, ami 2009-ben kezdődött, de sajtónyilvánosságot csak tizenhárom év múlva kapott. A Bártfai járásban lévő erdők miatt indított peres eljárás megjárta Strasbourgot is, és minden bírósági szinten teljesen egyértelmű volt, az állam a dekrétumokra hivatkozva kérdőjelezi meg a tulajdonjogot. Lapunk hasábjain sokat foglalkoztunk a pozsonyi körgyűrű építése okán kibukott üggyel is, ahol ugyancsak a dekrétumok szolgáltatták a hivatkozási alapot, amikor a mintegy 150 egykori földtulajdonos telekrendezési szándékát akadályozta az állam.

Így most sem lepődtünk meg, amikor Bugár Viktor jogász, a téma szakértője rájött, a földalapnál 2023-tól – az előzetes eljárási moratórium ellenére – felújították a földelkobzásokat, tehát ismét a kollektív bűnösségről szóló jogszabályok mentén kezdeményezik a tulajdonjog megváltoztatását az állam javára, mindezt levéltári dokumentumok alapján, az érintettek bevonása nélkül.

Csendben, alattomosan zajlik a tolvajlás! Csak azt nem tudni, a hatalom melyik polcán bólintottak rá a hivatali eljárásnak nevezett gazemberségre.

Harmincöt éve látjuk, nem ez a szlovák politika kedvenc témája, jobb esetben hárítanak, de főként merev elutasítással jár, avagy azonnal kitör a vádló felháborodás, ha terítékre kerülnek a dekrétumok, még az erkölcsi kárpótlás felvetése is képes volt indulatokat szülni. Így a magyar elit inkább hallgatott, nehogy már többségiék összeráncolják a szemöldöküket. Pedig évekig volt dobogós helyezettünk is a politikusi népszerűségi listán, csak bátorság nem volt a kérdés megnyitásához, Bugár Bélának valószínűleg a dekrétumok ügye nem érte meg a népszerűségvesztést.

A Magyar Szövetség jelenlegi vezetése végre mert messzebbre is nézni, Gubík László elnök Kassán meghirdetett 13 pontos programtézisei között határozott célként szerepel a Beneš-dekrétumok alapján történő földelkobzások törvény általi leállítása, a kollektív bűnösség elvének végleges eltörlése, és a múlt korrekt lezárása is. Nem lesz könnyű menet, de nem is esélytelen.

Eddig fogadókészség híján voltunk, ha a Beneš-dekrétumok ügye előkerült, az azonban mégis adhat egy kiindulási alapot, hogy egy éve Peter Pellegrini, közvetlenül az államfőválasztás előtt Forró Krisztiánnal tartott sajtótájékoztatóján a támogatásáért cserébe nem fukarkodott az ígéretekkel.

A körforgalmak és kórházak között, véletlenül vagy tudatosan(?), de előkerült a kollektív bűnösség kérdése is, mint megoldandó feladat. Kezdetnek nem rossz, még ha az nem is derült ki Pellegrini szavaiból, hogy megállna-e egy szimbolikus gesztusnál, vagy kész lenne lépéseket tenni a dekrétumok törvényen kívül helyezéséért is.

Hivatkozási alapunk tehát van, az pedig már a rajtvonalat mutatja, hogy az államfő a múlt héten kinevezte tanácsadói testületébe a nemzeti közösségek ügyeinek képviselőjeként Forró Krisztiánt, a Szövetség korábbi elnökét. Forró eddigi nyilatkozatai biztatóak, a jelek szerint határozott elképzelésekkel lát a feladatának, a dekrétumok ügyében munkacsoport felállítását kezdeményezi. Arról azért az örömködés mellett sem szabad elfeledkezni, hogy Forró tanácsadó lett, nem döntéshozó, és Pellegrininek sincs végrehajtói jogköre, legföljebb hivatali tekintélye.

Jó stratégiával, erős érvekkel, konkrét ügyek bemutatásával azonban most minden korábbinál komolyabb esélyünk van arra, hogy elmondjuk a mi történeteinket, azt a jogtalanságot, amellyel nagyszüleinket, dédszüleinket alázták meg, tették hontalanná és nincstelenné.

Ahogy azt is, hogy a dekrétumokra hivatkozva ismét földeket koboznak el az örökösöktől, felmenőik magyar nemzetisége miatt. A puding próbája az evés, meglátjuk, a szavak tettekre válthatók-e.