A szándék és a valóság
Amikor a Magyar Szövetség utolsó közgyűlésén megnyugodtak a kedélyek, és néhány elégedetlenkedőtől eltekintve a párt tagjainak nagy többsége elfogadta az új vezetést, világos volt, hogy ez esélyt ad a pártnak. Éppen ez volt a küldöttek döntő többségének a szándéka: az esély. De az is látható volt, hogy ez önmagában nem elég. Az esély egyik megkerülhetetlenül fontos eleme ugyanis abban állt és áll, hogy az új vezetés úgy kollektívaként, mint külön-külön a tagjai is meggyőzik a szlovákiai magyarok túlnyomó többségét a Magyar Szövetség támogatásáról.
Minden néppárt esetében fontos a képesség, hogy több jelentős személyiséget vonultasson fel a nyilvánosság előtt. Nekik egyenként kellene megszólítaniuk a választók egyes rétegjeit, rendszeresen mutatva, hogy ő az a személy, aki az adott réteg sajátos érdekeit képviseli. Tehát nemcsak a párt elnöke jeleníti meg a szervezetet, hanem a vezetés legtöbb tagja is rendszeresen a nyilvánosság elé lép a választók egyes rétegeinek az ügyeivel. Tehát szakpolitikai üzenetekkel.
Nos, fél évvel a közgyűlés után leszögezhető, hogy ez utóbbi ritkán történik. Néhány személytől eltekintve a vezetőségi tagok többsége nem jelenik meg az országos politikában. Nincsenek nyilvánosan prezentált saját kezdeményezéseik, személyesen nem reagálnak a kialakult országos problémákra, így az ország egészének közvéleménye előtt nem láthatók.
A párt szakpolitikai arculata láthatóan fejlődött ugyan, ám sokkal gazdagabb lehetne a mostaninál, ha a párt egyes tagjai egyes szakpolitikai területekért teljesítményszerű felelősséggel tartoznának. Amibe persze az álláspontok kialakítása és megjelenítése egyaránt beletartozik.
A Magyar Szövetség a parlamenten kívülséggel, ám önkormányzati és megyei sikerességével helyi és megyei párttá vált az elmúlt évtizedben. Ez tudható. Így a vezetését is javarészt a helyi és regionális autoritással bíró személyekből állította össze a közgyűlés. Egy polgármesternek, megyei alispánnak, képviselőnek nyilvánvalóan rengeteg helyi és regionális elfoglaltsága van. Ám ez a tényszerű helyzet és kifogás nem pótolja az országos politikai teljesítményt. Az országos szakpolitikai aktivitás pedig köztudomásúlag a párt sikerének az egyik előfeltétele. Azaz nem hiányozhat! Sőt, a többi párténál jobbnak, színvonalasabbnak kell lennie.
A parlamenten kívül pedig különösen! Ám ehhez nyilvánvalóan felelős személyek kellenek a pártban. Olyanok, akik folyamatosan ápolják kapcsolatukat az adott társadalmi réteggel, szervezeteivel és legfontosabb személyiségeivel. Tanácsadó testületet építenek, azaz szakbizottságokat, és segítségükkel rendszeresen új elképzelésekkel, kezdeményezésekkel állnak elő.
Persze, a kialakult problémákra is reagálnak, méghozzá színvonalasabban, vonzóbban a többi pártnál, majd mindezt személyesen jelenítik meg.
Nyilvánvaló, hogy egy helyi vezető idejének energiájának nagy részét a helyi ügyek foglalják el. Őt ezek képviseletére választották meg, így felelősen intéznie is kell őket. Ám országos funkcióban, márpedig a párt országos vezetése az, országos ügyeket is vinni köteles. Ezek hiánya olyan probléma, amit nem lehet mással helyettesíteni. Ezért a pártnak megoldást kell találnia rá! Mindenkinek el kellene döntenie, mit bír és mit nem. De az egyes szakterületeket mindenképpen vinni, az ottani kérdéseket, ügyeket képviselni, a benne rejlő lehetőségekkel élni kell, ha a Magyar Szövetség országos jövőt akar magának.
A szlovákiai magyar társadalom egyes rétegeivel muszáj rendszeresen foglalkoznia a pártnak. Ezt nem teheti maga a pártelnök és egy-két segítője. Ez éppen a magyar társadalom gazdag rétegződése okán többek feladata. A száj- és körömfájás kapcsán kialakult helyzet jól mutatja, hogy ez a tér nyitott. Hát akkor tessék betölteni!
Sőt mi több, a Magyar Szövetségnek a magyar kisebbségen túlmutató országos kérdésekben is állást kellene foglalnia. Méghozzá ebben az esetben is a legszínvonalasabban.
Ez tenné jelentős tényezővé a többségiek szemében. Haszna persze csak később mutatkozna, ám minél hamarabb kezdi el a párt annál kevésbé később(!). Mindehhez persze úgyszintén felelősök, szakértők, szakbizottságok kellenek. Az építkezést emiatt fel kellene gyorsítani ott is, ahol már elkezdődött, és el kell kezdeni ott, ahol még semmi sem történt!
A párt (azaz minden tagja) felelőssége hatalmas. Immár nemcsak az itteni magyarokért, hanem az ország egészéért, és a magyar–szlovák viszonyért is felelős. Ez utóbbi által pedig – minden túlzás nélkül – most Magyarországért is.
Megjelent a Magyar7 2025/14.számában.
