Az ingyenes szűréshez túl fiatal vagyok, de a betegséghez nem?
Úgy tartja a mondás, hogy Isten egyik kezével elvesz, a másikkal pedig ad. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy a Teremtő nem az Egészségügyi Minisztériumban dolgozik. Szlovákiában most valami egészen abszurd játszódik le a szemünk előtt. Miközben annak már örülhetünk egy ideje, hogy a HPV elleni védőoltás végre ingyenesen elérhető – ami valóban óriási előrelépés –, addig egy másik, szintén életet mentő szűrés lehetősége csendben kikerül a rendszerből.
Az ultrahangos mellvizsgálat ugyanis többé nem jár ingyen a 40 év alatti nőknek. Ez nem hírveréssel történt, nem volt kampány, nem volt társadalmi vita. Egyszerűen csak elvették. Halkan, mint amikor valaki éjjel becsuk egy ajtót, amit soha többé nem fogunk tudni kinyitni. A döntéshozók pedig úgy gondolják, úgysem érinti sokakat.
"Kevés" a megbetegedés a fiatalabb korosztályban. De mégis, az a kevés valaki anyja, valaki testvére, valaki legjobb barátnője. Hogy lehet ezt számként kezelni?
És akkor egyre több fiatal nő, lány szed hormonális fogamzásgátlót – orvosi javaslatra, életvezetési döntésből, vagy épp egészségügyi okokból. A hivatalos dokumentációban is ott van: növelheti a mellrák kialakulásának kockázatát. És mit tesz erre az állam? Elveszi a hozzáférést a legfontosabb megelőző vizsgálathoz. Ez a megelőző egészségügyi szemlélet? Ez a női egészségvédelem zászlóvivése? Ne vicceljünk már.
Sokan azt hiszik, hogy az egészségügyi ellátás „ingyenes”. A valóságban azonban ez természetesen nem így van. Sőt, több mindennel is fizetünk – nemcsak pénzzel, hanem idővel, türelemmel, és sokszor a méltóságunkkal is.
Ingyen van? Igen, „ingyen”, ha hónapokat várunk rá, ha hajlandóak vagyunk megelégedni a másodrangú ellátással, és ha nem számít az idő, amit közben elveszítünk. Mert bizony az a legtöbb esetben nem is kevés. Az egészségügyben nem az az érték, ami olcsó, hanem amihez időben hozzáférhetünk. És én inkább fizetek érte, mert nem akarom a véletlenre bízni az egészségemet – vagyis a jövőmet.
És itt jön a legfájóbb rész. Mert végül nem is a pénzről van szó. Hanem az üzenetről. Arról, amit ez a döntés közvetít: nem vagytok fontosak. Nem vagytok elég veszélyeztetettek, nem vagytok elég betegek, nem vagytok elég hangosak.
Nos, akkor most kiabáljunk egy kicsit. Mert az egészség nem privilégium. A megelőzés nem luxus.
És az, hogy valami "csak kevés embert érint", nem lehet mentség arra, hogy a döntéshozók hátat fordítsanak nekik. Ha valóban számítana az egészségügy színvonala, akkor nem csak ott adnának, ahol a politika profitot remél tőle, hanem ott is, ahol valódi életmentés zajlik – csendben, szonográf fejek alatt, egy rutinvizsgálaton.
