Majdnem De luxe árkategória
Nemrég napvilágot látott a hír, hogy a lipótvári (Leopoldov) börtön büféiben túlságosan magas árakat számolnak fel a vásárlóknak. A negyed kilogrammos vaj 5,50 euróba kerül, a kifli, a tej és hasonló alapélelmiszerek az átlagos árak kétszeresébe. Az első riportot továbbiak követték, szinte az egész országból arról tudósítva, hogy minden fegyintézetben ugyanazok az állapotok uralkodnak. Kassán például még magasabb árakról adtak hírt a bebörtönzöttek, és ők is a pénztári számlákkal támasztották alá állításaikat. A vaj itt 6,50-be kerül, ezzel arányosan magasabb a többi termék ára is. Akár egy luxusvendéglőben.
Az első riport készítése során a tévések kérésére a lipótvári büfék fenntartója megígérte, hogy az esti hírzárásig írásban küldi el állásfoglalását. Ez azóta sem történt meg, pedig most már lassan három hét telt el az ígéret óta. Az összes börtönbüfét az országban magánvállalkozásban üzemeltetik. A tévéstáb kérdésére a Börtön és Igazságügyi Testület képviselői elmondták, hogy nincs ráhatásuk a büfék árainak alakítására. Nem így állt a témához Szlovákia ombudsmana, Róbert Dobrovodský. Szerinte ez a kijelentés nem helytálló, a testületnek azonnal cselekednie kell.
Az igazságügyi minisztérium szintjén is elindult az ügy rendezése. A munkát végző bebörtönzöttek havi átlagkeresete 230 euró. A mindennapi élethez szükséges kellékek (tisztálkodási szerek, levélpapír, vitaminok stb.) mellett a börtönkoszt kiegészítése is elengedhetetlen a számukra.
Még akkor is, ha a felelős börtönvezető elmondja a mikrofonba, hogy naponta három étkezésben részesülnek az elítéltek. De láss csodát: időnként megkívánnak valami édességet is, kávét, teát… Sőt a főétkezések között szeretnék csillapítani az éhségüket is.
Engem megdöbbentett a téma kirobbanásával kapcsolatban valami, amikor az első riportot készítő szerkesztő megkérdezte az utca emberét, mit szólnak az eltúlzott árakhoz a börtönökben. Az első három-négy ember igazságtalannak, sőt csalásnak ítélte meg ezt a tényt. Aztán egy szendén pislogó hölgy is elmondta véleményét: Úgy gondolom, hogy ezt érdemlik.
Ki érdemelhet olyat, hogy mások csaljanak, szélhámoskodjanak, nyerészkedjenek rajta? Ez esetben egyáltalán nem mérvadó, ki és mi az áldozat, sőt ez nem lehet elsődleges kérdés.
Csakis a csaló bűntette számít, meg azoké, akik szemet hunyva lehetővé teszik számára a jogtalan meggazdagodás eshetőségét. És bocsánat, nem szoktam alaptalanul ítélkezni, sőt még feltételezni sem, de most kikényszerül belőlem a kérdés: Ki mindenki lehet a részese ennek a nyerészkedésnek? Nem konkretizálom. De egy tippem mégsem alaptalan: a tévé szerkesztőségébe beküldött számlákon ott szerepelt az általános forgalmi adó is, amely óriási „rendetlenségről” tanúskodik. Az operatőr hosszasan elidőzött felettük a kamerájával. Az alapélelmiszerek többsége 23 százalékos áfá-t jelez a számlákon. Ez a tétel pedig az államkasszába vándorol.
Ha még mindig azt gondolná valaki, hogy úgy kell a bebörtönzötteknek, csak lakoljanak a bűntettükért, még hozzátenném, hogy ők már megkapták büntetésüket, éppen azt töltik a börtönben. Nekünk nincs jogunk ítélkezni felettük. De az uzsorásoknak is mondható büféfenntartók eljárását igenis szóvá kell tennünk, hiszen ők büntetlenül követik el folyamatosan a másokon való nyerészkedést és érik el jogtalan meggazdagodásukat. Ez itt a nagy különbség.
