Folyamatok folyamata
Igaza lesz azoknak a történészeknek, akik szakmájukból kifolyólag állíthatják, hogy minden hatalmi koncentrációnak, nagyhatalomnak, globális érdekközösségnek egyszer vége van. Átlagos élettartamuk – egynéhány kivételtől eltekintve – 80-150 év. Így volt ez a Római Birodalommal, a Német-Római Császársággal, a Szovjetunióval és így van a modernkori Európával is. Az utóbbi összeesésének most látjuk a kezdetét.
Ne kelljen sokat visszabandukolni a történelemben (Frank Birodalom, Hispánia, Anglia, stb.), kezdetnek vegyük csak a cári Oroszországot. Nagy Péter cár alatt lett igazán nagy és folyamatosan vette át az európai kultúrát (tudomány, építészet, művészetek, stb.). Majd amikor már éppen elég „európai“ volt, a cár alattvalói körében létrejött az új ideológia, aminek kiötlőit most ne firtassuk, mert napokat lehetne írni róla. Elégedjünk meg Lenin németországi és svájci kitaníttatásával és az 1905-ös évszámmal, a bolsevik eszme kifejlődésével, majd az 1917-ben kezdődő bolsevik terrorral és a nagy Szovjetunió megalakulásával, majd felbomlásával. Utóbbi háború nélkül történt, arra 2014-ig, majd 2022-ig kellett várni.
Az USA egyik nem túl publikus cselekedete Ukrajna előkészítése volt a háborúra. Viktoria Nuland szerint az Egyesült Államok 5 milliárd dollárt költött a Majdan előkészítésére, aminek meg is lett a mai napig látható véres eredménye. Az egész valamikor az I. világháború után kezdődött azzal, hogy a Wall Streetre költözött az addig Londonban székelő (City) pénzvilág központja. A New York Stock Exchange tőzsde már jelezte a lejtmenetet, át kell telepíteni a hatalmat valahova máshová, például a BlackRockon és más konglomerátumokon keresztül Európába, konkrétan az EU-ba, ahol újabb fényes 100 évet lehet kezdeni, például az ukrajnai (és majd az orosz?) háborúval.
Tanulságos Lengyelország esete is. A 2010-es szmolenszki elnöki légikatasztrófa után még a lengyel középkonzervatív kormányok húzták egy darabig, majd újfajta megoldásként a Soros-alapítványok felvásárolták majdnem az egész médiapiacot. Majd beültették az Európai Tanácsban „kiiskolázott“ Donald Tuskot a miniszterelnöki székbe, és lett ami lett...
Következett Magyarország. Ott a Gyurcsány-Bajnai kisérlet megbukott és jött az Orbán-korszak. A négy választási cikluson átnyúló időszakban megtörtént a várható eredmény: Orbán kormányára is rátelepedtek azok az élősködők, akik elsősorban pénzt láttak a hatalomban. Ez mindenütt a világon – ha hagyják – így szokott lenni, még akkor is, ha a hatalmat gyakorló ember feje körül tűzfényes glória lebegne. Ezt nagyon nehéz kivédeni, a történelmi tények mutatják, hogy csak diktatórikus elemek bevezetésével lehet a „sleppet“ megfékezni. Mindenképpen jó lenne elkerülni egy polgárháborút (van gyakorlat 1956-ból). Most ennek (a „tisztítótűznek") vagyunk tanúi...
Romániát sem lenne szabad kihagyni, ott egy kicsit más lett a friss cirkusz lényege. De nem kell siránkozni, ők is a többi ország sorsára jutnak a globalisták áldásos tevékenysége folytán. Igen, ez is a folyamatok folyamata. Úgy tűnik, Aleksandar Vucic szerb elnök távozik a hatalomból. Ott is a folyamat „folyamatban“ van. Dolgozik a globális hatalom.
Ki ne hagyjam Szlovákiát! A sort Pozsony folytathatja a 2026-os őszi megyei és helyhatósági és a 2027-es parlamenti választások után. Nem kell megijedni, a leendő „tulajdonosok“ ki fogják találni a nekik megfelelő módot. A jelek szerint pedig a „folyamatokban“ ezután Csehország fog következni. Ne legyenek kétségeink, lesz ott is megfelelő metódus és elégséges eszköz. A globális bolsevista-neoliberális pénzhatalom nem fog ott sem gatyázni. Mert minél több pénze van, annál több kell neki!
Oroszországot és annak európai részét szándékosan kihagyom, mert az már egy más történet lesz...
