Újra Fico kezében a gyeplő?
Töredelmesen bevalljuk, a 2023 ősze óta tartó ciklusban több olyan pillanat is volt, amikor egy lyukas vashatost se adtunk volna azért, hogy Robert Fico kormányának esélye lenne újrázni. A kabinet teljesítménye ugyanis pocsék, és még visszafogottan fogalmaztunk. Csakhogy eközben az ellenzék, ha lehet, még kevésbé értékelhető politikai teljesítményt nyújt
Az elmúlt hónapokban megjelent közvélemény-kutatások azonban egyre nyilvánvalóbb trendfordulót jeleznek. A kezdeti mézeshetek után a felmérésekben a PS, mint legerősebb ellenzéki párt hamar átvette a vezetést, az utóbbi hónapokban azonban ismét rendkívül kiélezetté vált a versenyfutás, sőt a Smer egyes kutatásokban már ismét az élre állt.
Messzemenő következtetést mindebből persze aligha lenne tanácsos levonni a jövő ősszel esedékes parlamenti választások eredményére, de a mutatott teljesítmény mellett már önmagában magyarázatra szorul, hogyan tudott visszaelőzni a népszerűségi versenyben a legnagyobb kormánypárt.
A Smer legfőbb választási ígérete, emlékezhetünk, a stabilitás megteremtése volt a Matovič-, Heger-kabinetek kaotikus időszaka után. Ehhez képest a negyedik Fico-kabinet legfeljebb azt mutathatja fel eredményként, hogy az állandó belső viták ellenére sem bomlott fel. Igaz, Ficóék már önmagában ezzel felüllteljesítették a 2020-ban felállt koalíció önsorsrontását.
A koalíciós viták mellett Ficóék megítélését alapvetően a gazdasági helyzet határozza meg, márpedig a kormány pénzügyi- és gazdaságpolitikáját finoman szólva sem írhatjuk le sikeresként.
Koncepciótlan pénzbehajtás, a növekedést gúzsba kötő intézkedések, és ennek nyomán toldozott-foldozott költségvetés és a recessziót épphogy elkerülő gazdaság jellemzi a kabinet szűk hároméves tevékenységét. Innen nézve érdemes kétszer is aláhúzni – ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak – sikerült a legnagyobb kormánypártnak megelőznie a legerősebb ellenzéki riválisát.
A választásokat eldöntő protesztszavazók becsatornázása klasszikus ellenzéki feladat. A felmérések adatsora világosan mutatja, a jelenlegi oppozíció ezen a téren mélyen alulteljesít.
Éppen emiatt jelenthető ki, hogy a Fico-kabinet botladozása ellenére sem tekinthető lefutottnak a 2027-es törvényhozási választás. Sőt, ha a három szűk esztendő után a kormány választási osztogatásba kezd, ahogy arra már utalnak jelek, az ellenzék még nagyobb kihívással találja magát szembe. Úgy fest, Robert Ficónak a kusza koalíciós politikai mérleg és a lefékezett gazdaság ellenére is lehetősége lesz újra kézbe venni a gyeplőt, és a győzelem esélyével kifutni a pályára.
A gyakran egymásnak is ellentmondó felmérések kapcsán ugyanakkor biztosan csak annyit szögezhetünk le, a tendencia az elmúlt hónapokban a Smernek kedvezett az ellenzék kárára. Az esetleges ötödik Fico-kormány megalakításához ugyanakkor a jelenlegi koalíciós partnerei látványos gyengélkedése miatt továbbra is hiányoznak a parlamenti mandátumok. A felmérések ellenzéki többséget prognosztizálnak, még úgy is, ha az alsó középpárti tartományban megkapaszkodott Republikát a kormányoldalra soroljuk.
A nagyon is képlékeny mandátumbecslések helyett azonban érdemes arra figyelni, a pártok és azok vezető politikusai mennyire képesek uralni a napirendet. A pártreferenciák változása nyilván nem függetleníthető attól, hogy a legnagyobb ellenzéki pártot az elmúlt hetekben folyamatosan negatív hírkörnyezet vette körül, míg a nyár végén már az is látható, hogy a Smer elkezdi betárazni a népszerűségnövelőnek szánt intézkedéseket.
Az ellenzéknek ahhoz, hogy visszavegye a kezdeményezést biztosan új témákkal kell jelentkeznie.
